A Magyar Tudományos Akadémia és a kormány közti tavaly nyáron született megállapodás értelmében 8 milliárd forintért felépül az MTA bölcsészet- és társadalomtudományok Kutatóháza, mely összeget vissza nem térítendő támogatásként kapja a tudós testület. A kormányhatározat értelmében az idei költségvetésben rendelkezésre is áll az összeg.
A terv szerint a Soroksári úton felépülő irodaház adna helyet a humán tudománnyal foglalkozó összesen 968 főt - abból több mint 700 kutatót - foglalkoztató akadémiai intézményrendszernek, így a Bölcsészettudományi Kutatóközpontnak, a Társadalomtudományi Kutatóközpontnak, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontnak, és az önállóságát a 2011-es összevonások után is megőrző Nyelvtudományi Intézetnek.
Az intézetek természetesen nem szívesen hagyják el jellemzően a budai várban lévő épületeiket, de nem dacolnak - legalábbis nyíltan - a központi akarattal. Az Akadémia pedig a lépéstől jelentős megtakarításokat remél. A Zenetudományi Intézet - bár vezetése nem nyilatkozott - úgy tudjuk máig küzd azért, hogy elkerülje a költözést, és az 1750-ban épült Erdődy-Hatvani palotában maradhasson.
Itt nem csupán kutatószobák vannak, amiket minden gond nélkül befogadhat egy irodaház, hanem egy múzeum is - egyebek mellett - több, mint ötszáz darabos hangszergyűjteménnyel. Itt őrzik Dohnányi zongoráját, Lajta Béla, Pásztory Ditta, Bartók Béla személyes tárgyait, s itt van a Bartók Archívum, mely - eredetiben és másolatban - a zeneszerző teljes hagyatékát felöleli. A hasonló jelentőségű művészek archívumai világszerte reprezentatív épületekben nyernek elhelyezést.
A napokban pedig hagyatékkal, Dohnányi Ernőével gazdagodott az intézet. Első lépésben a család által őrzött anyag tért haza, a kollekció elsősorban a művész személyes tárgyait, így például határidőnaplóját, útlevelét tartalmazza. Ám a kormány ígéret tett rá, hogy a floridai egyetemben letétként őrzött zenei kéziratos anyag is hazatér, a Miniszterelnökség erre 60 ezer dollárt szán.
A háború után iskolának használt épületet 1969-től 1984 között - állítólag Aczél György személyes gyámkodása mellett - kifejezetten a zenetörténeti intézet és múzeum céljaira átalakították át, így a dísztermen kívül eltűntek az egykori enteriőrök. Az Akadémia jó gazdaként, 2001 és 2008 között mintegy 600-700 milliós forrásból korszerűsítette azt, raktárai minden műtárgyvédelmi és biztonsági igénynek megfelelnek.
Ha az intézet költözik, gondoskodni kell a múzeumi rész elhelyezéséről. Elképzelhető, hogy az anyagot a tervezett Múzeum Negyedben megépülő a Magyar Zene Háza fogadná be. Különösen akkor lesz vonzó az épület, ha visszakapja Magyarország az Amerikai Egyesült Államoktól a vele szomszédos, Táncsics-börtönnek nevezett ingatlant, s ennek immár semmi akadálya nincs.
Az állami reprezentáció számára nem az utcáról látható két emeletes, 1200 négyzetméteres barokk ház az érdekes, hanem a mögötte lévő hatalmas, a város egyik legjobb panorámával rendelkező kert, az Erdélyi-bástya, amit csak egy fal választ el az Erdődy-palota apró kertjétől.
Az amerikaiak - néhány tengerészgyalogos elszállásolásán kívül - igazából a július 4-i ünnepségek megtartására használták az ingatlant. Többször felvetődött, hogy a történelmi falak között 1848-as emlékhelyet kellene kialakítani.
Időnként lábra kapnak azok a hírek, hogy az Erdődy-Hatvani palotát kormányzati célra hasznosítják. Tavaly nyáron a Miniszterelnökség szakemberei járták be az ingatlant. Ám a napokban megjelent kormányhatározat az egyebek mellett a Nemzeti Táncszínháznak otthont adó egykori karmelita kolostorban jelölte ki a Miniszterelnökség Központi Hivatalának helyét. Az ingatlan felújítását és átépítését 2016. március 15-ig kell befejezni.
Így tehát, legalábbis egyelőre a Zenetudományi Intézet megmenekül, de félő korai még pezsgőt bontania arra, hogy méltó helyen maradnak páratlan kincsei. Nem először nézik ki ugyanis az eredetileg egy emeletes, mára öt szintesre bővített palotát kormányzati célra. A frissen kinevezett Mádl Ferenc hivatala egyszer már felmérte az ingatlant, megcsodálták a díszteremből nyíló dunai panorámát, de végül - talán a szomszédos amerikai tulajdonú épület miatt - lemondtak róla.
A Zenetudományi Intézet számára reményt nyújthat az is, hogy az új bölcsészet és társadalomkutató központ a beharangozott megszorítások áldozata lesz. A pesszimistábbak attól is tartanak, hogy bármennyire is lojális volt a kormányhoz az akadémia, az egyetemi átszervezést felhasználva a tudós testület igazi súlyát adó intézethálózatot, vagy annak egy részét a felsőoktatási struktúrába integrálja a kormány.
