Az izraeliek megsemmisítették a Hamász 13 föld alatti alagútját, ahol rakétákat csempésztek Gázába. A százazföldi akció megkezdése óta öt izraeli katona vesztette életét. Hétvégén a Hamász rakétatámadásai következtében egy izraeli férfi is meghalt.
Az ENSZ adatai szerint a konfliktus két héttel ezelőtti kitörése óta 40 ezerre nőtt azon földönfutóvá váltak száma, akik a világszervezet valamelyik intézményében kerestek menedéket. A palesztin mentőalakulatok arról számoltak be, hogy már legalább 350-en vesztették életüket, s több mint 2300 a sérültek száma. A gázai kórházak túltelítettek, humanitárius katasztrófa fenyeget.
Mivel az áldozatok mintegy kétharmada polgári személy volt, Izraelt egyre több nemzetközi bírálat éri. Barack Obama elnök Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel folytatott telefonbeszélgetése során aggodalmát fejezte ki a polgári áldozatok magas száma miatt, de leszögezte, Izraelnek joga van az önvédelemre. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is közvetíteni próbál a felek között, vasárnap érkezett meg Izraelbe, később pedig a közel-keleti térség más országaiban folytat egyeztetéseket.
Az izraeli beavatkozás a közel-keleti viszonyok egy új aspektusára mutatott rá: a Hamász szinte magára maradt. Korábban egyetlen a Gáza elleni izraeli offenzíva során nem fordult elő, hogy az arab világ ilyen visszafogottan szólt volna a konfliktusról. Bár Jordániában tüntettek a beavatkozás ellen, az elnökválasztásra készülő Recep Tayyip Erdogan török kormányfő pedig a nácikéhoz hasonlította az izraeli fellépést, csekély együttérzést lehetett hallani az arab világból.
Sőt, a kormányzathoz közel álló egyiptomi médiumok a Hamászt okolták a konfliktusért és az ártatlan emberek haláláért. Az al-Hajat című lap szerint a Hamász radikalizmusa erősíti az izraeli keményvonalasokat. A legfontosabb kairói napilap, az al-Ahram egyik cikkében egyenesen köszönetet mondott Benjamin Netanjahunak, a Hamász „megsemmisítéséért”.
Ennek csak egyik oka az, hogy a Hamász az Egyiptomban üldözött Muzulmán Testvériség testvérszerve. A másik, hogy Kairó Izraeltől remél gázszállítást, másrészt a Tel-Aviv-i kormányzat hozzájárulására is szükség van ahhoz, hogy Egyiptom kiterjessze katonai jelenlétét a Sínai-félszigeten.
