A csenés (hogy ne írjak lopást) esetét bőven kimeríti az, hogy a hollywoodi akció-sorozat Perre Boulle híres regényének címét nyúlja le, miután újrahasznosítja magát a zseniális ötletet. Alighanem ez a magyar címadás sajátsága, amely bár hangzatosan és teljesen értelmetlenül odabiggyeszti a Forradalom szót az immár klasszikusnak nevezhető regény címe után, de valljuk be, a dolog így is megtévesztő.
Megtévesztő volt már a 2011-es előzmény, A majmok bolygója - Lázadás is, akkor legalább klappolt a Lázadás szó, mert tényleg fellázadtak a majmok az emberek ellen. Az amerikai mozi készítői már a sorozat első részét ügyesen címezték, mondván: Rise of the Planet of the Apes, ami ugyan utal az eredeti címre, de mégsem olyan nyers azonosság, mint a magyar megfelelő a klasszikus címmel: A majmok bolygója - Lázadás.
Mintha ugyan Pierre Boulle folytatná a saját sztoriját. Itt már minden Pierre Boulle nélkül történik (pláne, hogy 1994-ben meghalt), Ez színtiszta hollywoodi akciófilm, a sci-fit nem holmi űrlények, hanem beszélő majmok képviselik. Semmi gond a színtiszta akciófilmmel, csak aki Pierre Boulle filozofikus történetmesélésére számít az fensőbbségesnek hitt emberi természetről, illetve a mindenen átütő szabadságvágyról, az csalatkozni fog. Itt is van persze mély mondanivaló, a leegyszerűsített közhely szintjén.
Mi emberek szörnyetegek vagyunk, agresszívek, a háborúskodó hajlamúak, árulók, gyilkos ösztönűek, mindent leuralni akaró pökhendiek. (Nem akarom egy lapon említeni Mundruczó Fehér Isten című filmjét ezzel a mozival, de akit érdekel egy filozofikus vélemény izgalmas kifejtése az emberről, történetesen ugyancsak állatokkal - annak azt érdemes látnia.)
Amiben A majmok bolygója - Forradalom igazán lefegyverző, az a bámulatos technikai kivitelezés. Hollywood már elképesztő dolgokat tud a szuper technikájával, láthattuk az utóbbi időben piacra dobott zúzós-világpusztítós akciós és sci-fi történetekben, hogy szinte nincs akadály. Itt az egymás közti jelbeszéd, sőt az emberi beszéd képességeit is gyakorló intelligens csimpánzok sokezres serege úgy jelenik meg, mintha élő állatok játszanának az apokalipszis után 10 évvel bekövetkező sztoriban.
Hol van már az a réges-régi King Kong, aki 1933-ban esetlen bájjal és olyan merev tagokkal mászott fel a film végén egy toronyra, mintha játékmackót (!) mozgatnának a szemünk előtt! Matt Reeves rendező és munkatársai elérték, hogy tökéletesen hiteles a majmok mozgása seregben és külön-külön, s még érzelmeket is kifejez a szemük és arcmásuk.
Szenzációs, ahogy az emberektől megszabadult csimpánz sereg valahol San Franciscótól északra, a kialakított lakhelyén a földön és a fák ágain épp oly biztonsággal közlekedik, mint az emberiség maradéka után kémkedve az egykori Golden Gate híd roncsolt vastraverzein, vagy a városból maradt romhalmaz beton és fém maradványain.
A technikai varázslatok mellett a személyiséget viselő majom-vezérek maszkja is alighanem felviszi a filmet az Oscar-jelöltek listájára. A csimpánzok között van gorilla, orángután, s ezt a multikulti majomnépséget egy Caesar nevű vezér irányítja, aki az első részben kirobbantotta az emberek elleni lázadást. Caesar maszkjában Andy Serkis kifejezetten érzelmeket tükröző emberi portrét rajzol.
Elismerni való színészi teljesítmény, ahogy egy majom a szemünk láttára játssza el egy hollywoodi szerelmes gyengédségét s egy akcióhős érzelmi kitöréseit. Van azután gyilkos indulatú majom is, akinek volt kitől tanulnia az árulást és kegyetlenséget, miután az apokalipszis előtt - azaz, mielőtt a majom influenzának nevezett kór ki nem irtotta az emberiséget néhány tucat maradék kivételével - épp az emberek tartották fogva és kínozták a kísérleteikkel.
Amennyire hibátlan a technika, a mese annyira lebutított, ha úgy tetszik, naivan érzelmes és kegyetlenkedő. Emberek és majmok összecsapnak, mert a majmok nem csak beszélni, hanem a fegyvereket használni is megtanultak fejlettebb emlőstársuktól. Mondhatni, egy jelmezes banda (majmok) meg egy pőrén önmaga banda (emberek) lődöz, verekszik, gyilkol, kegyetlenkedik, nem is a szabadság, hanem a műfaj nevében.
Olykor gyermekien leegyszerűsített jelenetek fakasztját a nézőt mosolyra, nevetségesen komolykodón és érzelgősen mesél a film. Gary Oldman és Jason Clarke maszk nélkül adja elő az ember kétfélére egyszerűsített arcát: a gondolkodás nélkül pusztítót és a békeszerzőt.
(A majmok bolygója - Forradalom ***)
