Ideális pofozógép az állami iskolafenntartó, mert minden benne van, amiért utálni lehet a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.
Benne van a felsőbbrendűség tudatával fertőzött dilettantizmus, amikor az elveiket zokniként cserélgető, minden rezsimben érvényesülni tudó, tehetségtelen bürokraták azt hiszik, hogy mindenhez értenek, pusztán azért, mert a kenyéradó gazdijuk kinevezte őket valahová.
Benne van a gigantomán újbolsevizmus, amelyben minden, ami nagy, minden, ami állami, minden, amiben a fegyelem és az elkötelezettségnek álcázott szervilizmus a szervező erő, az csak jó lehet, amelyben csak az a hiba, ha beismerjük a hibát. És benne van az önállóságtól, az autonómiától, a szabadságok kis köreitől való ösztönös rettegés, amely abból a felfogásból ered, hogy a közoktatást ugyanúgy kell irányítani, mint egy pártot, mert amíg minden poszton a Te sakkfiguráid állnak, addig nem veszíthetsz.
Pedig a Klik létrehozását kísérő, utólag hamisnak és hazugnak bizonyult szólamok némelyike, miszerint például az állami iskolarendszer egyenlő színvonalat teremt majd - azzal, hogy nem az önkormányzatok anyagi helyzetétől függ majd az oktatás minősége -, egyáltalán nem volt antipatikus.
Azután hamar kiderült, hogy a központosított oktatásirányítás többe kerül, mint amennyi pénzből helyre lehetett volna pofozni a falusi vagy kisvárosi iskolákat, amennyiből lett volna tornaterem, kréta és számítógép. Ott volt az a cél is, hogy a pedagógusokat tisztességesen meg kell fizetni, mert a legjobb koponyákat kell a pályára csábítani és meg is kell őket tartani.
Azután kiderült, hogy a béremelés ellenértéke a kamarai tagság, az abból következő szájzár és az etikai bizottságok hatáskörének elfogadása, hogy aztán megindulhasson a feljelentősdi. Mert ki hiszi azt el, hogy nem kezdi el bemószerolni kollégáit az a tanár, aki rájön arra, hogy az előmenetelnek van egyszerűbb módja is a szakmai teljesítménynél. Ha egy rendszer így működik, ha ezt a viselkedést jutalmazza, akkor ilyen embereket fog kitermelni.
Ezért teljesen értelmetlen abban reménykedni, hogy ha lecserélik a köznevelési államtitkárt vagy a Klik elnökét, akkor változni fognak a dolgok. Egy ennyire központosított rendszerben nincs egyéni kezdeményezés, megoldás, kreativitás, mindenki csak végrehajt, mindenki azzal próbálja meg minimalizálni a hibázás lehetőségét, hogy felülről várja az utasításokat.
De felülről csak azt hajtogatják, hogy csináld jobban, mert fogalmuk sincs, mit kellene csinálni. Ha baj van, mindig más tehet róla.
Orbán Viktor pedig soha nem fogja elismerni, hogy tehet valamiről, ami kudarcnak bizonyult. Ha egyszer is megteszi, meghal a szörnyszülöttje. Mert nem lesz kire mutogatni, nem lesz kit leváltani.
