Tori a 90-es években kultikussá vált lemezek egész sorát írta és adta elő, különösen mély nyomot hagyott a Little Earthques-szel, az Under The Pinkkel, valamint From The Choirgirl Hotellel, amelyet egy erőszak-kísérlet utáni spontán abortusza ihletett. Eddig nyolc alkalommal jelölték Grammy-díjra, de még egyszer sem sikerült elnyernie a kitüntetést.
„Azon a napon, amikor 49 éves lettem, kezdtem magamat nagyon rosszul érezni, valósággal rettegtem, hogy rögtön 50 leszek. Aztán elhatároztam, hogy mégsem vetem le magam a mélybe egy hídról. Azóta már tudom, hogy fantasztikusan izgalmas ez a kor” – nyilatkozta Tori a La Repubblicának abból az alkalomból, hogy Olaszországba három koncertet is adott a múlt héten.
Májusban jelent meg új lemeze, a 14. stúdióalbuma, az Unrepentant Geraldines, amellyel visszatért korai stílusához, a sűrű, erőteljes, mégis finom szövésű kamaradarabokhoz. Előző két lemez, a Night of Hunters és a Gold Dust nem aratott túl nagy sikert, a Light Princess című musical viszont, amelyet Samuel Adamsonnal írt a londoni Nemzeti Színháznak, telt házakkal ment, de az a munka kizsigerelte. Ezért vágyódott vissza a gyökereihez.
Legfőbb múzsájának 13 éves lányát, Natashát tartja. „Sokat segít nekem az útkeresésben. Óriási művészi tehetség van benne, bár nem tudom, hogy zenész lesz-e belőle. Annak mindenesetre örülnék, ha nem rapper lenne.” Anya és lánya együtt írták az új lemez egyik dalát, a Promise-t.
Az ígéret az út, amit nem ad fel. „Ha 50 éves hollywoodi színésznő vagy, akkor írnak neked rád szabott szerepeket. Az 50 éves énekesnőknek nem kínálnak semmi. Éppen ezért önmagam menedzsere lettem. Az Unrepentant Geraldines számomra az újjászületés lemeze. Nem vagyok vallásos, de hiszek a változásban és a többi emberben. Mostantól fogva nem töltöm az időmet azzal, hogy szabadkozzam a korom miatt. Levetettem minden maszkot és önmagam vagyok” – mondja a ma is különleges szépségű Tori Amos.
