- Elbánnak az albánokkal?

Pintér Attila lényegesen jobbnak ítélte a dánok elleni debreceni mérkőzésen mutatott játékot (2-2), mint amivel csapata a győri debütálása alkalmával rukkolt ki a finnekkel szemben (1-2), bár nem tagadta, hogy gondok utóbb is akadtak.

Főleg a találkozó utolsó fél órájában, amikorra elfogyott a szufla, míg a meccs korábbi szakaszában ugyan jobban teljesítettek a játékosai, viszont a védvonalak tolódása közben helyezkedési hibákat vétettek, ami oda vezetett, hogy az ellenfél beindulásai megbontották a sorokat.

Továbbá azt is kifogásolta, hogy a megszerzett labdát gyorsan elveszítették, a támadásszövésre a pontatlanság volt a jellemző.

Szerinte épp azért indokolt az összetartások szervezése, mert akkor alkalma nyílna mindezeket kijavítani, az e heti két fellépésre készülvén például többórás video elemzéseket végeztek.

Pintér erőfeszítései dicséretesek, kár hogy régen rossz, ha olyan játékosokból kell(ene) ütőképes együttest formálnia, akik tinédzserkorukban nem sajátították el ezeket az alapvető mozgásokat.

A kapitány a telki edzőtáborban tartott beszámolójában arra is rámutatott, hogy a nemzetközi labdarúgásban egy-két érintésre van csupán idő, míg a honi bajnokságban ennél sokkalta lassúbb a tempó.

Körülményesebb a játék, a csapatok nagy része nem képes egyszerre kontrázni a biztos védekezésből, s nyomás alá helyezni az ellenfelet, így jó néhány futballistának ezekkel a játékelemekkel a válogatottban kell megismerkedniük.

"Generációváltás közben vagyunk, keressük azokat a játékosokat, akik a gerincét alkothatják annak a válogatottnak, amely sikeresen veheti az akadályokat az ősszel rajtoló Európa-bajnoki selejtezőkön" - rögzítette a tréner.

Pintér nyilván meg akar felelni az elvárásoknak, szeretné kivezetné övéit Franciaországba, de tényleg ez a magyar futball legfőbb célja? Nem inkább mindent annak kellene alárendelni, hogy olyan játékosok kerüljenek ki az utánpótlás-bázisokról, akikkel a mindenkori kapitánynak efféle gondokkal már nem kell bajlódnia?

Hosszabb távon ez az egyedüli megoldás. Bravúr, persze, olykor-olykor összejöhet, ám egy selejtezősorozatban egy-egy nem elég, s ha meg mégis, az alapvető gondokat még a kijutás fölfokozott hangulata sem lesz képes orvosolni.

A futball gyorsan változik, fejlődik, Magyarországon ezt a tempót kellene túlszárnyalni, ami hihetetlenül nehéz feladatnak tűnik.

Azt legalább Pintér tökéletesen látja, hogy a felkészülési meccseken nem az eredmény a legfontosabb, az albánok és a kazahok ellen arra lesz elsődlegesen kíváncsi, hogy a csapatjátékban sikerült-e újfent előre lépni valamelyest?

Rámutatott, az albánok jó klubcsapatokban szereplő játékosokból verbuvált együttest alkotnak, vannak német, svájci és izraeli légiósaik, erényük a védekezés, azonnal letámadnak, amint a labdát elveszítették, nem véletlen, hogy az utóbbi öt fellépésükön csupán három gólt kaptak.

Pintér szeretné, ha augusztusban is pályára léphetne csapata, hogy a szeptember 7-i, Észak-Írország válogatottja elleni Eb-selejtezőt a lehető legfelkészültebben vívhassa meg.