A célt elérni nem lesz könnyű, mert, mint Oscar Wilde is megmondta: a természetesség olyan póz, amelyet nehéz tartani. A női szépség elérése mindig harcot jelentett a természet ellen, mivel a mesterségesen létrehozott vonásokat dicsőítette: a homokórához hasonlító alakot, a sima, szőrtelen bőrt.
Sajnos, a természetnek kevésbé szigorúak a szabályai. Számára az a fontos, hogy jól megkülönböztethetőek legyenek azok a szervek, a reprodukciót szolgálják, a másodlagos szexuális vonásokkal nem törődik - ironizál az L43, amely szerint ha a természeten múlna, mind a férfiaknak, mind a nőknek hosszú hajuk és szőrös végtagjaik lennének, nem különböznének egymástól jobban, mint a hím és a nőtény majom. A patriarchális társadalom azonban mereven elkülönítette külsőségekben is a két nemet. Felölteni a másik nem ruháit sokáig tilos volt. Még 1931-ben is a Párizsba látogató Marlene Dietrichet is felkérte a polgármester a város elhagyására, mert elegáns férfinadrágban jelent meg, olyan öltözékben, amelyet a francia nők nyilvános helyen nem viselhettek. Lehet, hogy a Kék Angyal elegáns lábai a nadrág alatt epiláltak voltak, de a hónalja Joseph von Sternberg híres filmjében jól láthatóan nem volt.
21. századunkban Madonna világot körüljárt selfie-je is ilyesmiről tanúskodik. Nem szőrtelenítette hónalját a neorealizmus idején Sophia Loren és Silvana Mangano sem. A hatvanas évektől kezdve az egyetlen szőrzet, amelyet a divat engedélyezett a nőknek, a haj volt. Igaz közben volt a feminizmusnak egy időszaka, amelyben a nők azért harcoltak, hogy szépek lehessenek minden mesterkedés nélkül, viasz vagy melltartó nélkül. Ugyanebben a periódusban adták ki az amerikai feketék a jelszót, miszerint black is beautiful, vagyis nem kell a négereknek kifehéríteniük és kiegyenesíteniük a hajukat ahhoz, hogy szépek legyenek. Az idol ekkor az ébenfekete, göndör hajú Angela Davis volt.
De Vigyázat! Rosalind Coward amerikai kutató szerint a szőrtelenítés nem annyira a női szépség dicséretére találtatott ki, inkább a nőnek a serdülő korban való megtartás a célja. A felnőtt nő, a maga reproduktív teljességében ugyanis megrémíti a férfiakat, akik hogy megnyugtassák magukat rákényszerítik a nőkre és a serdülőkre jellemző esztétikai modellt,amelynek értelmében törékenynek, karcsúnak és teljesen szőrtelennek kell lennie. És érdekes módon manapság a nők sem a természetes férfiasságot kedvelik, hanem az antik görög szobrokat mintázó ifjú, izmos, de szőrtelent. Az ókori Athénban, állítólag, a szőrös hónalj elvetett volt mind a férfiaknál, mind a nőknél. A szőrzetet valamiféle állati maradványnak tekintették és olyan elhanyagoltságnak, amelyet lefe1jebb csak a parasztoknak néztek el. Ám Periklésznek és Aszpaziának nem álltak rendelkezésre olyan eszközök az epiláláshoz, mint a mai embereknek. És ha jól megnézzük, Madonna vagy a Hopper-modellek szőrzete sem tűnik igazán természetesnek.
Kis csokrocskák ezek, nem olyanok, mint a mediterrán bozótok. Fazonírozták őket - írja a honlap, amely gyanítja, hogy az újításra mindig kész kozmetikai ipar a kis területet a hónalj alatt azért nyilvánította szabadnak, hogy új epiláló eszközökkel rukkolhasson elő: speciális borotvákkal, illatosító géllel, festékekkel, sőt, olyan szőrrel is, amely helyettesítheti a természetest, ha valaki ebben - divat ide, divat oda - hiányt szenvedne. A köröm-art után előbb utóbb megjelenik a hónalj-art is.
