Hír-értékű volt a bejelentés: az MSZP az Alkotmánybírósághoz fordul a Fidesz tervezett, már be is nyújtott törvénytervezete ellen, amellyel a fővárosi önkormányzati választásokat kívánja átírni. Szombati számunkban Dési János kollégám már szólt a kormányzó párt újabb botrányos lépéséről, bojkottot ajánlva az ellenzéki szereplőknek. Tudja ő is, tudjuk mindannyian: a társadalom mai állapotában kevés az esélye egy sikeres bojkott akciónak; az elmúlt négy év azt bizonyította, hogy a Fidesz azt teszi velünk, amit akar, egyetlen törvényesnek bemutatott, de átláthatóan törvénytelen akciója nem váltott ki elemi felháborodást.
Ez sem fog; a vidéket eleve nem érdekli, a budapestiek meg fásultnak látszanak. De vajon megoldás-e az alkotmánybíróság? Megoldás-e bármely olyan eszköz, amely a jogállamiságot sugallja? Nem az-e épp a legnagyobb baj, hogy Orbán rendszere megszüntette, kiiktatta a fékeket és ellensúlyokat? Hogy a sok-sok erre hivatott szervezet vagy Orbán hívők gyülekezetévé vált, vagy egyszerűen gyáva, és nem mert a jogállamiság normái szerint dönteni? És ha így van, vajon mit várhatunk ebben a konkrét esetben az alkotmánybíróságtól? Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy helytelen lépés az MSZP-től, hogy beadvánnyal fordul a testülethez, csak azt: a jogállami utak nem elegendőek. Lehet, hogy nem a bojkott a megfelelő lépés, de ha nem az, akkor is meg kell találni azt a módszert, amivel felrázható a lakosság.
Amivel végre ráébreszthető: saját pénzén teszik őt a Fidesz bábfigurájává.
