Ez a dal gyakran felhangzik a nagyvárosok utcáin, aluljáróiban, lendületes, fülbemászó dallamát az utcai muzsikusok is szívesen pengetik. Mike Mills, az R.E.M, egykori basszusgitárosa, és első számú dalszerzője azonban nem veszítette el a zenébe vetett hitét.
Bár az együttes három évvel ezelőtt hivatalosan bejelentette feloszlását, a héten megjelenik két „unplugged” felvételük, amelyet az MTV számára készítettek. Az első a legendás 1991-es akusztikus koncert, míg a második 2001-ben született.
Az R.E.M. története egy lemezboltban kezdődött: itt találkozott a leendő énekes-szövegíró-frontember Michael Stipe és Peter Buck gitáros. Millst és a dobos Bill Berry-t nem volt nehéz megtalálni, hiszen valamennyien Athens város egyetemére jártak. Az együttes a 80-as évek elejétől a világ egyik legkedveltebbje volt underground körökben, de szélesebb népszerűségre csak az 1987-es Document című albumukkal tettek szert, a világsztár-státust pedig az 1991-es Out of Time-mal érték el, rajta a Losing My Religionnal és olyan további slágerekkel, mint Low, a Shiny Happy People, vagy a Radio Song.
Mills az „unplugged” felvételek megjelenése kapcsán interjút adott a La Repubblicának, amelyben mindjárt az elején eloszlatta azt a mendemondát, mely szerint eredetileg Twisted Kites, azaz „Összegyűrt papírsárkányok” lett volna a nevük. „Peter ezt szerette volna, de Michael előkapott egy lexikont és nagyon megtetszett neki az R.E.M. orvosi szakkifejezés. Az sem igaz, hogy a Negro Eyes néven gondolkodtunk volna. Tény, hogy akkoriban egy romos, használaton kívül templomban laktunk, amelynek falán ilyen feliratok voltak. Aztán az életrajzírók felhasználták ezeket, hogy legendákat gyártsanak” – mondja Mike.
Mills azt is bevallja, hogy amikor Stipe először meglátta őt, kijelentette: nincs az a pénz, hogy egy olyan bandában játsszon, ahol ilyen alakok vannak. Mike ugyanis meglehetősen részeg volt, ráadásul egy elefántnadrág és egy hippi-trikó volt rajta. Nem csoda, ha az elegáns Stipe kiakadt ezen a látványon.
Az R.E.M. tagjai nem a felső tízezerből jöttek. Stipe apja katonatiszt volt, Mills-é gépekkel üzletelt, Bill pedig egy ötgyermekes család utolsó sarja volt. Pályájuk kezdetén nem dúskáltak az anyagiakban, de mint Mike mondja, pizzára és sörre mindig volt pénzük.
Ahogyan az már lenni szokott, Mills-nek nem a három Grammy-vel kitüntetett Out of Time a kedvenc R.E.M.-lemeze, hanem az első, az 1982-es Murmur, valamint az 1992-es Automatic For The People. Meggyőződése továbbá, hogy a 2008-as Accelerate-tet túlságosan is alábecsülték.
Mike beszélt arról is, hogy jóban voltak a Nirvana együttessel, és jól ismerték Kurt Cobaint is. „Rendes fiú volt. Vannak azonban olyanok, akik nem erre a világra születtek. Túlságosan nagy volt rajta a nyomás, nem tudta, hogy viselkedjen a közönségével, folyamatos konfliktusban élt saját imázsával. Ugyanakkor nekik nem jelentett gondot, hogy egy „indie” bandának világsikere lett. „Mindig úgy gondoltuk, hogy nincsen semmi probléma, ha az ember képes megőrizni saját személyiségét.”
A két „unplugged” koncert kiadása nem jelenti azt, hogy az R.E.M. újra összeáll – figyelmeztetett Mike. Mindenki megy a maga útján és jól értik magukat. Ő Joseph Arthurral játszik együtt, Buck Corey Tuckerrel, Stipe pedig fest és szobrászkodik.
Mills szerint nincsen semmi rejtély abban, hogy miért oszlott fel a zenekar. Először is nem tetszett nekik az a szerződés, amit a Warner kínált nekik. Aztán rájöttek, hogy az a zeneipar, amibe beleszülettek, halott. A harmadik ok pedig az volt, hogy ők akartak lenni a rock-történet első olyan bandája, amely azért oszlott fel, mert a tagok így látták jónak és nem azért, mert rákényszerültek. Azóta is jó barátok.
„Sosem volt az a célunk, hogy olyan megasztárok legyünk, mint a U2. Pontosan azt csináltuk, amit akartunk, és ez a lényeg” – mondta végezetül Mike Mills.