A július 14-ig, a Nagy Francia Forradalom 225. évfordulójáig nyitva tartó Testőrök! (Mousquetaires!) című kiállítás nem csupán a halhatatlan regény hőseit mutatja be, hanem azt a valóságos környezetet is, amelyben XIII. Lajos testőrei éltek.
A tárlat emlékeztet arra, hogy bár az 1844-ben megjelent regény felhasználja a romantika valamennyi elemét, az udvari intrikákat, a szerelmes kalandokat, a vakmerő, férfias hőstetteket, az áldásos és pusztító szenvedélyeket, a barátság, a hűség, az árulás ezernyi árnyalatát, a Athos, Porthos, Aramis és D’Artagnan történetének jócskán volt valóságos alapja.
XIII. Lajos 1622-ben alapított testőrségében valóban szolgált egy Armand de Sillégie d’Athos Auteville nevű nemes úr, Porthos modellje a szintén testőr Isaac de Porthau, aki ráadásul Armand d’Athos unokatestvére volt. A harmadik testőrből, Henri d’Aramitz-ból lett Aramis, és akárcsak regénybeli figurája, ő is pap lett. Charles de Batz, azaz D’Artagnan grófja pedig létező személy volt, aki a regényfolyam utolsó részében felidézett 1673-as maastricht-i ostromban esett el.
Történelmi tény XIII. Lajos és minisztere, Richelieu bíboros rivalizálása, a huguenották elleni harc, La Rochelle ostroma. A történészek valószínűsítik, hogy a francia királyné, Ausztriai Anna valóban összeszűrte a levet Buckingham herceggel, és az a bizonyos nyakék-affér is megtörténhetett, legalábbis a kortárs író-filozófus La Rochefoucauld memoárjai szerint. A kalandos életű ékszer látható azon a portrén is, amelyet Rubens festett a felséges asszonyról 1625-ben - írja a Le Figaro.
Az a „pletyka” sem tűnik teljesen légből kapottnak, hogy a királyné és Richelieu közötti ellentét abból fakadt, hogy Anna visszautasította a bíboros szerelmét. De még a gátlástalan Milady de Winternek is van történelmi előde, Lucy Hay, Carlisle grófnője, aki Buckingham volt szeretője és Richelieu ügynöke volt.
A kiállítás arra is felhívja a figyelmet, hogy az életöröm, a lazuló erkölcsök, a veszély vonzereje, a lezserség és a kegyetlenség különös elegye mind része volt a „nagy francia évszázadnak”, XIII. és XIV. Lajos korának, amelyet egyfelől háborúk egész sora, másfelől pedig a klasszikus francia kultúra virágkora jellemzett az irodalomtól az építészetig. Ebbe illeszkedik bele a testőrlét, amelynek lényegét Athos így fogalmazza meg a regényben: „A szilárd testek azon csoportjához tartozom, amelyet a fizikusok nem láttak előre.”
A kiállításon külön ismeretterjesztő előadásokat tartanak gyermekeknek, akiket minden bizonnyal lenyűgöznek a korabeli ruhák, köpenyek és kardok, különösen úgy, hogy vívóleckéket is kaphatnak. Megcsodálhatják a nézők XIII. Lajos páncélját és egy rejtélyes „vasálarcot” is. De tartanak tudományos konferenciákat, koncerteket XVII. századi zenékből, és természetesen filmvetítéseket is. A Három testőr ugyanis alighanem minden idők legtöbbször filmre vitt regénye: több mint 60 különböző verziója ismert, a legrégibb egy 1903-as változat, de már a 2010-es években is többféleképpen feldolgozták. Egyszerűen megunhatatlan!