A tajvani politika alapvetően a Kínával fenntartott viszonyról szól. A két nagy politikai erőt: a "kékeket" és a "zöldeket" ez különbözteti meg egymástól, s a társadalmat is élesen megosztja. Az egyesülést támogató kék tábor (Pan-Blue Colaition) az 1949-ben a szigetre települt Kínai Köztársaság fikciójában gondolkodik: nem adták fel a kommunistává lett szárazföld "visszahódítását", beleértve Mongóliát és Tibetet, melyet Kína szerves részének tartanak. A zöld tábor (Pan-Green Coalition) hosszabb távon a független Tajvant preferálja, és máris eltúlzottnak tartja a Kínával való együttműködést.
Az ukrán válság árnyékéban diákok egy csoportja foglalta el a tajpeji parlament épületét, hogy így tiltakozzon a tajvani-kínai kereskedelmi szerződés ratifikálása ellen. A vízágyúkkal, sebesültekkel, fél milliós tömeget megmozgató erőszakos megmozdulás ismét bebizonyította, hogy a Kínával való kapcsolatrendszer kérdése végletesen megosztja a tajvani társadalmat. A nyomasztó demográfiai helyzetet, valamint a túlzsúfolt kis sziget környezeti, és közlekedési problémáit a politikában felülírja a kínai és tajvani identitás közti éles ellentét.
Ugyan a politikai enyhülés csendes, de biztos jeleként naponta 180 légi járat közlekedik Kína és Tajvan között, létrejött a bűnügyi együttműködés is. Több millió kínai látogat évente a szigetre, ahol a kulturális forradalomnak köszönhetően a műkincsek, és kulturális emlékek fennmaradtak. A turisták ennek árnyoldalával nem találkoznak, hogy a tajvani társadalom ma is túl hierarchikus, a kékek és zöldek látványos közjogi vitáin túl elakadt a demokratizálás folyamata.
Az uniós szakértők számára ez azért lényeges, mert úgy kell kapcsolatot tartaniuk Tajvannal, hogy az ne sértse a pekingi kormány érzékenységét. Tajvannak Kína az első, és az EU a negyedik legfontosabb kereskedelmi partnere. S ahogy bővül a tajvani szoroson átívelő kereskedelem, úgy bővülhet a sziget és az unió közti gazdasági együttműködés is. Az EU a legnagyobb külföldi befektető is. Tajvan régóta sürgeti, Brüsszel velük is kössön szabadkereskedelmi megállapodást, ahogy legnagyobb versenytársával, Dél-Koreával is tette.
A konferencián az EU és a sziget kapcsolatáról szólva megemlítették Tajvan főbb uniós kereskedelmi partnerei közül Cseh- és Lengyelországot, a nagy befektetések között több szlovákiai beruházást, a tengerforgalom terén pedig Romániát. Hazánk neve sajnos semmilyen összefüggésben sem szerepelt az összefoglalóban.