A Népszava április 12-i Szép Szó mellékletében élvezettel olvastam Hága Antónia megkapó írását a cigányok világáról. Egyik története: mekkora gondot okozott, amikor egy muzsikus cigány oláh cigány lányt választott feleségül. (Számomra érdekes módon nem a muzsikus családja, hanem az oláh cigány lány rokonai tiltakoztak.)
Hogy mennyire szigorúak a szabályok, azt egy személyes élménnyel erősíteném meg. Jó barátunk volt Kálmán, a világot járt híres cigányprímás, aki meghívott bennünket egy cigánybálba. Asztalunk mögött egyszer csak elsétált az édesapja. Férjem üdvözölte a papát és a világ legtermészetesebb módján hívta asztalunkhoz. Az édesapa zavartan felelt: "Nem, csak szórakozzanak nyugodtan." - és tovább ment. Kálmán megszólalt:"Barátom, ezt rosszul csináltad! Én vagyok a bandákban a prímás, apám meg csak brácsás. A prímással nyilvános helyen nem ülhet a banda tagja egy asztalhoz".
