Balázs Péter, volt külügyminiszter:
Magyarország fő külpolitikai érdeke, hogy közelebb kerüljön Európa és a világ gazdasági-politikai centrumaihoz. Ám ez csak akkor képzelhető el, ha változik a kormány. A fontos nemzetközi döntések befolyásolásától az elmúlt három évben távolodtunk, a jelenlegi parlamenti többség körül külföldön lehűlt a levegő. A fejlett világ normáitól elkanyarodó miniszterelnököt egyre kevesebb országban fogadták, rangos nyugati politikus alig látogatott Budapestre.
Most záruló kormányzása során Orbán a külpolitikában azokba a konfliktusokba futott bele, amelyeket féktelen kétharmados jogalkotásával maga okozott. Ha a következő években a Fidesz kormányoz, az eddigi törvényözönre már nem lesz szüksége. A diplomácia a félrekezelt, várhatóan növekvő gazdasági, szociális és társadalmi feszültségek magyarázatára kényszerül majd. A külpolitika összességében követő, reagáló, védekező lesz.
Szűkebb térségünkben (és a V4-ek körében) a szoros egymásrautaltságra tekintettel továbbra sem éleződik ki a viszony, de a magyar kormány sem fog harcba szállni lényeges érdekek (pl. a magyar állampolgárság szankcionálása) miatt, ezért itt "langyos" diplomácia várható. A szomszédos államokban fontos politikai változások várhatók, főleg ott, ahol a legtöbb magyar él. Szlovákiában az elnökválasztás váratlan helyzetbe hozta a kormányzatot, Romániában is meglepetéseket okozhat a közelgő választás. Szerbia gyorsítva közeledik az EU-hoz, ami stabilizálja a belpolitikát, de a közeljövőben még nem valószínű a csatlakozás. Ukrajnában a helyzet veszélyes és kiszámíthatatlan irányba fordult.
A NATO-ban ki kell alakítani a szövetség álláspontját és eszközeit Oroszországgal szemben, amely a Nyugattal dacolva megpróbálja erőszakkal megváltoztatni a Szovjetunió felbomlása utáni területi status quo-t. Ebben Magyarország is érdekelt és lehetne szava, ha nem köteleződne el orosz oldalon, tovább növelve amúgy is veszélyes energiafüggőségét (Paks II.). Az USA értékeli, ha katonai szerepet vállalunk, de a poszt-szovjet értékvilág (hatalomkoncentráció, nacionalizmus) felé sodródó Orbánnal továbbra sem fog szóba állni.
Az EU intézményei az idén megújulnak, az Európai Parlament és Bizottság újraválasztása esélyt ad a szervezet korszerűsítésére. Orbán azonban az EU peremére manőverezte Magyarországot: csak a pénze kell, a szabályai "sértik a szuverenitásunkat". Ez a felemás pozíció nem tartható sokáig és káros, mivel kirekeszt az európai döntések centrumából.
Bod Péter Ákos, egyetemi tanár:
Magánbeszélgetésből, kutatóintézeti jelentésből és nemzetközi összehasonlító adatokból egyaránt az kerekedik ki, hogy társadalmunkban mély törések léteznek. Nemcsak a politikai szembenállás lehangoló jelenségéiről van szó, noha politikai állapotunk részben következménye, ám oka is társadalmi bajainknak. A demográfia állapota, egészségi viszonyaink, térségek és társadalmi rétegek anyagi leszakadása, elégtelen foglalkoztatás, anyagi tartalékok hiánya, tudáshiány, a versenyképességhez szükséges készségek és értékek hiányosságai: ezek és a hasonló gyengeségeink közvetlenül kihatnak gazdasági teljesítményünkre, de magyarázzák is a tényt, hogy Magyarország a térség hasonló helyzetű, fejlettségű és adottságú országai között teret vesztett valamikor a 2000-es évek elejétől. Máshol sem rózsás a helyzet, de a visegrádi országok gazdasági növekedése jóval erősebb volt, mint a mienk.
A növekedés nem csodaszer, de annak elmaradása súlyosbít társadalmi gondjainkon. Az elmúlt négy évben éves átlagban egy százalék alatti növekedést mutatott fel a magyar gazdaság, holott a kormány meghirdetett célja pontosan az volt, hogy gazdasági növekedéssel, nem pedig megszorításokkal nőjük ki az állami és magán adósságokat. Joggal foglalkoztatja a közgazdász szakmát, hogy mit kellene mást tenni, vagy mit nem kellene tennie a következő kormánynak.
A gazdasági növekedés titkait két évszázada vizsgálja a közgazdaságtan, de nem lelt egyetlen varázsképletet. Sarlatán az, aki egy biztos tippet kínál, legyen az adóintézkedés vagy a külföldi tőkebevonás. Ehelyett egyszerre kellene előrehaladni három tényezőcsoportban. Az első az emberi munka: nagyot kellene javulnunk a munka világába való bekerülés (fiatalok esetében) és a visszakerülés dolgában. Itt valóban segíthetne a maitól eltérő adómegoldás, mivel a jelenlegi rend nem könnyíti meg a fiatalok, képzetlenek értéktermelő munkába állását. A másik nagy tényező a tőke: a beruházási tevékenység egy évtizedes gyengélkedése mutatja, hogy más politikát kell folytatni. A tőkeellenes hangulat keltésével talán nyerhető voks, de holtbiztosan állások vesznek el. A harmadik tényezőnek az intézmények működése tekinthető: itt az államnak a legközvetlenebb hatása lehet a korrupció visszaszorításától az innovációt segítő keretek kialakításáig.
A szakpolitikusok (pártállástól csaknem függetlenül) nagyrész egyetértenek abban, hogy mely területeken mik a fő teendők. A nagypolitikát viszont csak az azonnal ható intézkedés érdekli, holott az oktatástól a területfejlesztésig egy sor döntés hosszú időtávú. A nagy kérdés ezért az, hogy képes-e létrejönni olyan helyzet hazánkban, amelyben a hosszú távú ügyekre ahhoz mérhető politikai figyelem és erőfeszítés irányul, mint amennyit a legrövidebb kifutású, azonnali szavazatokra váltható intézkedések kapnak.
Falus Ferenc, volt országos tisztifőorvos:
Ha Orbánék maradnak, a Magyarországon élők egészségi állapota tovább fog romlani!
Ha a jelenleg folyó egészségpolitika nem változik, akkor a Magyarországon élők arra számíthatnak, hogy a kormány továbbra sem tekinti fontos feladatának, még szavakban sem, hogy állampolgárai egészségben és minél tovább éljenek. A várható átlagos életkor növekedési üteme az utóbbi években elmaradt a környező országokétól, és az ország különböző területei közötti különbségek jelentősen megnőttek. A gazdagok életben maradási esélye javult ugyan, de csak a náluk szegényebbekhez viszonyítva.
A daganatos betegek más országokban átlagosan háromszor annyi ideig élhetnek, mint nálunk. A jelenlegi, embereket nem tisztelő rendszer létrehozta a megalázó és szégyenletes, szociálisnak csúfolt "temesd el magad" intézményt.
Ma már a gyógyszerek árának felét a beteg fizeti. Mindig. A támogatás mértéke harmadával csökkent. A gyógyszerellátás biztonsága, kiszámíthatósága romlott és nem látszik a szándék, hogy ezen javítani akarnának.
Ha ez a kormány marad, továbbra sem lesz alkoholizmusellenes program.
Ha ez a kormány marad, a könnyű drogok használóit továbbra is börtön fenyegeti kezelés helyett.
Ha ez a kormány marad, továbbra is a feketepiac támogatásával folyik a dohányzás elleni küzdelem.
Ha ez a kormány marad, továbbra sem lesz a kórházakban WC-papír és egyre gyakrabban lesz hiány egyéb fogyóeszközökből is.
Nem fog nőni az orvosok és nővérek létszáma. Nőnek viszont a várólisták, mert nem lesz, aki időben elvégezze a szükséges beavatkozásokat. Erre nem terveznek több pénzt, így aztán esély sem lesz gyorsabb gyógyulásra.
A krónikus betegek helyzete romlik, mert a kötelező vizsgálatok elvégeztetése, gyógyszereik beszerzése egyre több időt vesz majd igénybe, miközben egyre többet kell költeniük egészségi állapotuk szinten tartására.
Az idősek ellátása nem javul, sőt, a központi elvonás következtében az önkormányzatok nem tudják fejleszteni az idősek számára szükséges szolgáltatásaikat. A jelenlegi kormány egészségügyi költségvetése a világon az egyik legkisebb összeget fordítja demens betegek ellátására.
A fiatalok se számítsanak sok jóra: korszerű, szociális helyzetüket figyelembe vevő szexuális nevelés nem lesz. A fogamzásgátlást továbbra sem támogatja az állam, a felelős családtervezés nem lesz téma.
A kabinet Európai Uniónak elküldött programja szerint a családokat magukra kívánja hagyni; állapotától és helyzetétől függetlenül mindenki gondoskodjon magáról és feleljen saját egészségéért, amihez egyre kevesebb segítséget kap majd.
A tervezett Nemzeti Egészségügyi Szolgálat színvonala a jelenlegi kormány által meghatározott minimális feltételeknek sem fog megfelelni. Ezért továbbra sem fogják ellenőrizni. Az egészségügyi magánvállalkozások forgalma várhatóan továbbra is évente körülbelül 20 százalékkal nő, mert aki csak teheti, elmenekül a romló színvonalú és biztonságú közellátásból.
A mentőszolgálat működése eközben bizonytalanabb lesz, az eddigi ígéretek és átadási ünnepségek ellenére egyre kevesebb a műszakilag megbízható állapotú és szakképzett mentőegység.
A jövő fényes, alternatív gyógymódok csillagai ragyognak fel Kelet felől. Vigyázó szemetek az egészségetek megtartására vessétek!
Ferge Zsuzsa, szociológus:
Magyarország 2011-ben Nemzeti Reformprogramjában is, a Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégiában is azt vállalta, hogy a súlyos szegénységben élők 2008. évi 2,8 milliós számát 2020-ig 450 ezerrel csökkenti. Ide tartoznak a jövedelmi szegények, a kereső nélküli gyermekes családok, meg az olyan családok, amelyek alapvető szükségleteiket - étkezés, fűtés, egyszeri sürgős kiadás - nem tudják kielégíteni. Közbeszólt a válság meg két kevéssé érzékeny liberális kormány, 2010-ig a nélkülözők száma 2,9 millióra nőtt. Aztán közbeszólt az Orbán kormány, friss aktivitással, 2013-ra további 400 ezerrel 3,3 millióra növelve a csökkentendő számot.
A rengeteg beavatkozást az újbeszéd segítségével úgy állította be, hogy minden szegényellenes (olykor minden munkavállaló-ellenes) intézkedést pozitívumnak lehet álcáznia nyilvános hazai és külföldnek szóló jelentésekben. Ide tartozik többek között a kisjövedelműeket súlyosan károsító, de "gazdaságilag ösztönző" egykulcsos adó; a munkatörvénykönyv intézkedései, amelyek "a rugalmasságot, a jobb hatékonyságot és a bürokrácia csökkentését célozzák" a foglalkoztatási biztonság súlyos gyengítésével; a szociális ellátások "szinten tartása", azaz értékvesztése; a közmunkás bér és a segélyek csökkentése minden létező szegénységi küszöb alá a "munkára ösztönzés érdekében"; a rokkantnyugdíjasok egy részének nyomorba taszítása a "pazarló, átláthatatlan, rengeteg visszaéléssel működő és munkavállalásra nem ösztönzőrendszer" helyett "egy fenntartható, igazságos rendszer" révén.
Mindezt megtetézték a segítséghez jutást nehezítő és méltóságtipró helyi önkénnyel, a hajléktalanság és számos törvényes megélhetési mód (mondjuk csiga-gyűjtés) büntethetővé tételével, a szabálysértési büntetések megsokszorozásával. A szegénység újratermelését mégis talán leghatékonyabban az új közoktatási rendszer alapozza meg- másutt részletezett szabályokkal.
Hogy mindez megfordulhat-e? Biztosan függ a jövő attól, hogy hogyan oszlanak meg a képviselők - talán ha nincs kétharmad, lehet valamennyi mozgástér. Ha az összetétel nem változik lényegesen, nem látok olyan politikai erőt, amely megmozdíthatná a Fidesz-KDNP eddig kialakult, karitász, empátia és bűntudat nélküli világlátását. Akkor a társadalom tovább-szakadása elkerülhetetlen, ennek politikai következményei pedig kiszámíthatatlanok.
Gallov Rezső, ny. sport államtitkár:
Tisztázzunk valamit, s legelőbb a választási kampányban szenvedélyesen vitatott, kifogásolt stadionépítésekről ejtsünk szót! Bevezetőként azért annyit: a rendszerváltás óta eltelt immár csaknem negyedszázadban - az egymást váltó kormányzatok pártszínezetétől függetlenül - hazai sportkultúránk szinte folyamatosan és nehezen elviselhető veszteségeket szenvedett el. Az évi költségvetésekben általában, a létesítmények számában, állaguk megőrzésben, az egyesületi támogatások tekintetében, az utánpótlás-nevelés térségeiben, a szakemberek számában… Nem soroljuk tovább, de ennyi szükséges a stadionépítések helytálló értelmezéséhez.
Az utóbbi időkben, emlékezzünk, olimpiai játékok, meg labdarúgó kontinens bajnokságok rendezéséről ábrándoztunk. Közben, bármennyire is hihetetlen, jelenleg nincs az országban egyetlen, a nemzetközi (FIFA, UEFA) előírásoknak mindenben megfelelő stadionunk sem. Belátom, a sportlétesítmények, a stadionok fejlesztésének időzítése, számuk meghatározása történhetett volna ugyan másként, tegyük fel szerényebb mértékkel és ütemezéssel. Megítélésem szerint mindazonáltal nem helytálló mesterkélt prioritásokat idézve ekként mérlegelni a témát: mi a fontosabb, a gyermekéhezés megszüntetése vagy új stadionok építése? Vagy hasonlóan: mi az előbbre való, az egészségügy rendbetétele, vagy a stadionok avatása? Ez a megközelítés félreértelmezhető, hamis egy elhivatott sportvezető számára.
Szögezzük ugyanis le: nem a stadionok építése akadályozza meg a szociális problémák enyhítését, az elszegényedés nyomasztó folyamatának megállítását, az egészségügy tragikus jelenségeinek megszüntetését. Ezek és más egyéb gondjaink megoldása nem függvénye a stadionok és egyéb létesítmények, uszodák, építésének, illetve azok esetleges elmaradásának. Más szóval, a sportlétesítmények ésszerű építkezéseivel együtt, s nem azok mellőzésével kötelességünk megoldani - egyéb forrásokból merítve - a társadalom sajnos sokrétűen nyomasztó gondjait. Ha már a stadionokról elmélkedünk. E sorok írójának - az Antall és Horn kormány idején 690 új tornatermet eredményező program tanulságait levonva - két tanácsa lenne: 1. A méretek ne legyenek túlzóak, és 2. A fenntartók ne feledkezzenek meg a majdani fenntartás évente ismétlődő költségeiről! Riasztónak idézem az 1995-ben avatott akasztói Stadler féle stadion rémálomba illő pusztuló sorsát, enyészetét.
Végezetül lenne még egy általános jókívánságom. A Fidesz 2010-ben kiemelt stratégia ágazattá minősítette a sportkultúrát - valamennyi ágazatával - a diáksporttól a fogyatékosokon át az olimpiai játékokig. Ebben a koncepcióban a Magyar Olimpiai Bizottságnak mindenható szerep és felelősség jut. Bevezették a mindennapos testnevelést, az adórendszerbe beépült a TAO kedvezmények lehetősége, az állami költségvetésben a sport kezelése megfelelő szintre emelkedett.
Őszintén kívánom, hogy - bármit hozzanak is a választások - a sporthoz hasonlóan kerüljön reményt keltő pályára elsősorban is a magyar gazdaság, vele az egészségügy, az oktatás, a foglalkoztatás - és sok más -, hogy feloldódjon ez a mai különös ellentmondás. Az igazi nagy sportfeladatok megoldása még csak ezután következhet: egyebek között az utánpótlás sorainak rendezése, a sportszakmai képzés és továbbképzés reformja, a labdarúgás viszonyainak átfogó rendbetétele, a MOB és az államtitkárság hatás- és munkaköreinek pontosítása, a finanszírozás ellenőrzése, hogy csupán néhányat említsek.
Magyar Bálint, volt oktatási miniszter
A posztkommunista maffiaállam logikájának leegyszerűsített lényege - amelynek mentén az elmúlt négy évben működött -, hogy egy politikai vállalkozás gazdasági vállalkozássá válik és foglyul ejti az államot, ezután pedig minden intézkedésének két indítéka van: a hatalom koncentrációja és a fogadott politikai család vagyoni gyarapodása. Ebben a rendszerben az uralkodó elit az állam vértelen eszközeivel követ el erőszakot a társadalmon.
A jelenlegi kormányzati ciklus utolsó pillanataiban elfogadott jogszabályok is illusztrálják, hogy a Fidesz-kormányzás maffiakultúrája egy következő ciklusban sem változna. Ha például a földtörvény módosítását nézzük, azt látjuk, hogy a Fidesz az általa uralt agrárkamarán keresztül gyakorlatilag vevőkijelölési joggal rendelkezik a földforgalom esetében, és "nemzeti", "környezetvédelmi" érdekekre hivatkozva akár a földtulajdonától is megfoszthatja a jelenlegi birtokosokat. Eddig csak az állami földbérletekkel manipulált a fogadott politikai család érdekében, most már a magántulajdon ezen szegmensének lerablására, újraosztására készül.
De például az Antenna Hungária államosításával egyszerre biztosítaná a kisebb televíziós társaságok megregulázásának, illetve a piaci feltételektől elszakadó hatósági árak, az önkényes sarc bevezetésének lehetőségét is. Mindez azt jelenti, hogy a folyamatnak már nem az elején, de nem is a végén tartunk. A maffiaállam logikája az, hogy semmilyen szinten nem tűr autonóm és normatív viszonyokat a társadalmon belül, és a személyes viszonyok teljes körét egy vazallusi, függelmi rendbe kívánja szervezni, melyben lassan megszűnnek a jogállami normák és autonómiák.
Hogy a rendszer tud-e konszolidálódni, sok körülménytől függ. A maffiaállam nem fog működési elvein változtatni, legfeljebb az agresszivitása mérséklődik, amennyiben a társadalom engedelmesen betagozódik és aláveti magát az akaratának. A klasszikus maffia is csak addig fenyeget és használ szükség esetén véres eszközöket, amíg a tulajdont meg nem szerzi, a fizetési készséget nem biztosítja. Utána már csak békésen szedi a "védelmi pénzt".
E hatalom megfékezésére korlátozottak az EU lehetőségei, hiszen - ahogy Ukrajna esete mutatja - ütköznek az értékközösségi megfontolások a geopolitikaiakkal. A pufferzónában az ilyen autokrata rezsimek, mint Orbáné, elég hosszan el tudnak dagonyázni. A külső gazdaság körülmények megkeseríthetik a rezsim életét, de nem vezetnek el szükségszerűen az összeomlásához. Igazi korlátot egyelőre csak a parlamenti választás jelenthet, de ki tudja, meddig.
Martin József Péter, ügyvezető igazgató, Transparency International Magyarország (TI):
A jövőbe nem látok, legfeljebb a jelent és a múltat tudom értékelni. A Fidesz-kormány teljesítménye a közpolitikai átláthatóság szempontjából siralmas - erről tanúskodnak felméréseink, és ezt támasztják alá a nemzetközi szervezetek elemzései is. Magyarország a TI korrupciós rangsorában (korrupciós percepciós index - CPI) 170 ország közül a 47. helyet foglalja el, a 28 európai uniós tagállam közül pedig a 20.-on áll.
A Világgazdasági Fórum versenyképességi listáján Magyarország 2001 és 2013 között a 29. helyről a 63.-ra esett vissza, ami már önmagában is szégyenletes teljesítmény, és kritikája az elmúlt bő évtized összes kormányának. A versenyképesség intézményi indikátoraiban - vagyis azokban, amelyek azt tükrözik, hogy egy országban a közpolitika mennyire átláthatóan működik, illetve az intézményrendszer mennyiben képes ellenállni a korrupció kísértésének - Magyarország tavaly a 82. helyen állt. Van egy olyan mutató, nevezetesen a kormányzati politika átláthatósága, amelyben - 148 országból - az utolsó húszban vagyunk, Algériával és Iránnal egy szinten.
Ha nem átláthatóak a viszonyok, akkor nagyobb a korrupciós kockázat is. Magyarországon a korrupció a rendszerváltás óta megoldatlan probléma, a közvélekedés szerint a korrupció szerves részévé vált a magyar valóságnak. Az emberek közönyösek, nem hiszik el, hogy valaha is megváltozhat a helyzet. Túlnyomó többségük azt gondolja, hogy a pártok és a kormányok csak szavakban képviselik a közjót, valójában azonban magánérdekeket szolgálnak, mindenekelőtt a saját jussukat akarják. A pártok akkor kampányolnak nagy elánnal a korrupció ellen, amikor ellenzékben vannak, kormányra kerülve általában lelohad a lelkesedés.
A TI szerint a mai magyarországi korrupció legalább két dologban különbözik a korábbiaktól - a korrupció volumene nincs ezek között, annak mértéke ugyanis a szocialisták vezette kormányok alatt is kolosszális volt. A mindent eluraló centralizáció azonban új fejlemény, idetartozik a liberális demokráciákra jellemző fékek és ellensúlyok rendszerének szisztematikus lebontása. Az érdekcsoportok által foglyul ejtett állam mai, államkapitalista változatában a mindent ellenőrizni akaró hatalom szinte szimbiózisban működik egyes üzleti csoportokkal. Ezzel függ össze a másik tényező, amely alapján azt mondjuk, hogy a korrupciós minták megváltoztak. Sokan gazdagodtak 2010 előtt is állami kapcsolatok segítségével, de nem vagy csak ritkán iktatták törvénybe, hogy a barátoknak lejt a pálya, a látszat akkor még számított. A trafikmutyi példája jól mutatja, hogy egy-egy kör helyzetbe hozása immár a jog eszközeivel is zajlik. Ma Magyarországon tombol a haveri kapitalizmus. Ha ez nem változik, Magyarország egyre gyorsabb ütemben szakad majd le Európa főáramától.
Mihályi Péter közgazdász:
Orbán gazdaságpolitikai tervei nem jelezhetők előre. 2010-ben számos elemző úgy gondolta, hogy az adósságcsapdából az infláció felpörgetésével fog kitörni, és a költségvetési egyensúlyt is engedi 3 százalék fölé emelkedni. Úgy tűnt, hogy a szociálpolitika és a munka világának átalakítása is az inflációs stratégiára épül: emelik az árakat, befagyasztják vagy éppen csökkentik a segélyek nominális értékét, s így kényszerítik munkára és munkába az "ingyenélőket". De nem ez történt! A kormány 3 százalék alá vitte a deficitet és 1 százalékra szorította le az inflációt.
Az elmúlt évtizedekben számos mélyenszántó elemző - a közgazdász Antal László, a pszichológus Popper Péter - felidézte Jean Anouilh drámáját Thomas Becketről, ahol az érsek a következőt mondja a pápának: "De nekünk, Szent atyám, nagy erőt ad, hogy nem tudjuk pontosan, mit akarunk. A szándékok teljes bizonytalanságából bámulatos manőverezési szabadság születik." Ez a bon mot egyaránt és azonos módon értve volt igaz a rendszerváltás előtti MSZMP-re és a mostani Fideszre is.
Persze az állampárt is tudt, mit akar. Orbán Viktornak is van koncepciója, mint azt a nevezetes, 2009 szeptemberében elhangzott kötcsei beszéd is bizonyítja. Ezek azonban politikai, sőt szűkebb értelemben vett hatalmi célok. A parlamenti mandátumok maximalizálása szempontjából az Alaptörvény és a választási törvény újraírása számára tízszer fontosabb, mint bármely gazdasági mutató. Ebből fakadt az a manőverezési szabadság, amit az elmúlt négy évben a második Orbán-kormány a gazdaságpolitika terén bőségesen ki is használt, egyáltalán nem zavartatva magát attól, hogy a lépések és a nyilatkozatok homlokegyenest ellentmondtak a pártprogramnak, a korábbi ígéreteknek vagy állításoknak.
A gazdagabb országokhoz való felzárkózás az elmúlt négy évben nem sikerült, sőt elhagynak minket azok is, akik 2010-ben még mögöttünk voltak. Ez folytatódik a következő négy évben is. Biztosan nem áll meg a tömeges kivándorlás sem. Az amerikai kormány kamatemelésre készül. Ezért Magyarországról bármikor begyorsulhat a forró pénzek visszavándorlása. Sajnos Putyin sem kiszámítható. Mind a két folyamat gyorsan romba tudja dönteni a forint árfolyamát.
Trencsényi László, egyetemi tanár:
Másnap hatalmas eső esett. Órákon át villámlott, dörgött is. Leáztak a falakról az óriásplakátok. Vasárnapra felszáradtak az utak. Reggelre kisütött a nap.
- Mosta a város minden szennyesét - ötlött eszébe. - Nem is rossz, félreteszem egy következő versemhez.
De ezúttal nem folytatta. Sietnie kellett. A villamosremíz körül kikerült egy gyanús, rendőrnyomozónak vélt egyént. Felgyorsította lépteit. Sokan várták a tisztásra telepedve. Egy fiatal anya odalépett hozzá.
- Ma a Mamát tanítottam a gyerekeknek.
A költőnek ez jólesett. Beleharapott a szalonnás kenyérbe, melyet újságpapirba csomagolva nyújtott felé egy overallos fiatalember, majd így szólt:
- Kezdjünk hozzá. Az első óránk irodalom. Vajon mi a különbség a két mondat között: A történelem levese emelgeti a fedőt, vagy A történelem levese már emelgeti a fedőt?
Sokáig vitatkoztak a kérdésen. Újabb harapás a kenyérbe. Majd biológia következett.
- Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy orcádon nyíljon ki a szerelem – idézték fel sorait a tisztáson üldögélő széparcú fiatalok.
A hegy túloldalán egy másik tisztáson fiatal professzor gyűjtötte maga köré hallgatóságát. Pipafüst kellemes illata szállongott az erdő felett. Földrajz óra? Filozófia? A nebulók buzgón keresték mobiljaikkal Konstantinápoly földrajzi helyét.
- Siess, késő század - szakadt ki a sóhaj a tanárból.
A harmadik társaság Mestere szamárháton lovagolt ki a gyülekezőhelyre. Őt is követte a titkosrendőr, ám felismervén a kis csapat tagjai közt a "téglát", magukra hagyta őket. Így értek a hegytetőre.
- Vegyük át a múlt órai leckét. Hogy szólt a mondatunk?
- Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket - felelt a szorgalmas legfiatalabbik.
- Jól van, szépen készültél. Az új anyag így hangzik. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. Értelmezzük ezt a mondatot!
Felegyenesedett. Körülnézett. Túl volt delelőjén a nap. Tudta, érezte, talán látta is: az erdei tisztásokon mindenfelé ifjakból álló kis gyülekezetek találkoztak, s a tanítványoknál alig idősebb tanító szavaira figyeltek.
- Én Istenem, miért hagytál el engem? - futott át agyán. - De hiszen ma vasárnap van. Virágoznak a fák, melegít a nap, körülvesznek a tanítványok... - hessentette el magától a nehéz gondolatot, s visszatért a tanításhoz.
Boldog este érkezett el.
Vásárhelyi Mária, szociológus::
Most, hogy immár a Népszabadság is Fidesz-közeli tulajdonosok kezébe került, a jelenlegi kormánypártok választási győzelme után a Fidesznek nem sok tennivalója marad a médiapiaci viszonyok átrendezése területén. A néhány megmaradt nem kormánypárti, független politikai orgánum közül néhány, az anyagi erőforrások teljes elapadása miatt még tönkremegy, ami pedig életben marad, azokra a médiapluralizmus látszatának fenntartása miatt a hatalomnak is szüksége van. Néhány nyomorúságos körülmények között működő orgánum, amelyet nagyjából ugyanaz a közönség fogyaszt, továbbra is működni fog, ezek azonban jóval kevesebb emberhez jutnak el, mint a Kádár-korszak idején a Szabad Európa Rádió és a szamizdat irodalom.
A teljesen gettóba szorított ellenzéki sajtót lényegében azok olvassák, hallgatják, nézik, akik soha nem lesznek a jobboldali pártok támogatói. És egy-egy az állam vagy kormány közeli vállalkozás által juttatott hirdetés-morzsa olyan alamizsna, amellyel még ezek egy része is rövidebb pórázon tartható. Magyarországon mára lényegében újraépült a kormánypártok médiamonopóliuma, ezen csak a világháló, az egyre népszerűbb közösségi oldalak okozhatnak befoltozhatatlan és remélhetően egyre nagyobb lyukat. Magyarországon immár több, mint 4.5 millió facebook használó van, a nemrégen indított Választás 2014. Social Radar - amely a Facebookon megjelenők politikai aktivitását monitorozza - talán többet mond el a választások várható eredményéről, mint a közvélemény-kutatások.
Az ilyen és hasonló kezdeményezések feltételezhetően gombamód fognak szaporodni, hadat üzenve a hagyományos médiumok monopolizálódásának és depolitizálódásának. A közösségi oldalak lesznek a nyilvánosság egyre szélesebb tömegeket elérő demokratizálódásának legfontosabb fórumai és hacsak nem jutunk Irán vagy Oroszország sorsára, akkor ezeknek jut majd meghatározó szerep az Orbán-rendszer megbuktatásában. Ha a mai demokratikus ellenzék pártok győznek a választásokon, akkor nem kisebb feladat vár rájuk, mint a magyarországi nyilvánosság teljesen új alapokon nyugvó szerkezetének kialakítása, a közpénzen finanszírozott média mai rendszerének földig rombolása és újraépítése.
