Aranymetszés. Kulturális magazin az M1-en. Volt benne interjú Zubin Mehtával. Egyszerű és jó. Nyilván lehetett volna másképp. Talán jobban, talán rosszabbul. Mostanában inkább az utóbbira van esély, a rémületesen modern televíziószerűség mindent elsöpör, elsősorban a tartalmat. Zubin Mehta beszélt, akkor őt lehetett látni, ez olykor üdítő újításnak hat a rohanó világot mindenáron illusztrálni akaró tévékben.
Volt sok kép a Művészetek Palotájának belsejéről, úgy is mint helyszín. Aztán még annál is több kép a műsorvezetőről. Kerestem volna, ki ő, találtam egy végtelenül hosszú linksorozatot a lábáról. Ami jó. Mármint a műsorvezető lába. Sokkal többet nem tudok róla, de ez is valami. Azt itt most nem taglalnám, szép-e a műsorvezető, ez ízlés dolga, fiatal és nőnemű, ez bizonyos szempontból lehet pozitív. Jó őt nézni, bár valószínűleg ez is ízlés dolga. Nem olyan rossz ez a műsor, hogy jobb, ha inkább a műsorvezetőt látjuk. Nem kérdez olyan rosszul, hogy jobb őt inkább látni, sőt kifejezetten élményszerű az interjúit hallgatni.
Egy kérdés maradt: tetszik szégyellni ezt a műsort? Mert ha nem, miért kell az éjszaka leple alatt sunnyogni vele?