Kicsit háttérbe szorult az elmúlt napokban Olaszországban a politika, hiszen mindenki azzal volt elfoglalva, ki nyeri a kedden kezdődött, s szombaton zárult sanremói dalfesztivált. Az olasz zene ünnepén még a foci is kevésbé fontos, nemhogy a politika.
Pedig nagyon is jelentős napokat él át az ország, hiszen az új kormánynak kell meghatároznia Itália irányvonalát a következő négy évre, s ami mindennél fontosabb, ki kell vinnie az országot a jelenlegi súlyos válságából. Óvatos optimizmusra okot adó hírek ugyan napvilágot láttak az elmúlt hetekben a gazdaság kilátásait illetően, de ez még egyelőre nagyon kevés. A legfontosabb feladat a hatalmas adósság lefaragása lesz.
Renzi Olaszország történetének legifjabb (39 éves) miniszterelnökeként a legfiatalabb kormányt állította össze, melynek átlagéletkora 47 év. Már a kabinet összeállításával jelezni kívánta, az esélyegyenlőséget tartja egyik prioritásának. Európa más országában sem jellemző, hogy egy kormányt ötven százalékban nők alkossanak.
Most már háttérbe szorul, hogy nem volt könnyű dolga Matteo Renzinek az új kormány összeállításánál. Több jelöltje ugyanis lemondta a felkérést. Ugyanakkor ahhoz, hogy az új kormányfő bizonyítsa, energikusabb, s elkötelezettebb a reformok iránt, mint elődei, gyorsan meg kellett alakítania az új kabinetet.
Ezért az eredetileg tervezettnél egy kicsit hamarabb, már pénteken este bemutathatta a kormánylistát. Előzőleg Giorgio Napolitano elnöknél járt. Az államfő szokatlanul hosszú ideig, három órán át tárgyalt vele. Közismert, hogy Napolitano nagyon kedvelte a Renzi által megbuktatott kormányfőt, Enrico Lettát. Sőt, amikor Itália súlyos kormányválságba került a tavaly februári parlamenti választás után, lényegében Napolitano húzta elő abból a bizonyos varázskalapból Letta nevét.
Ezért a lelke mélyén biztosan nem lelkesedett Renzi agresszív fellépéséért, majd a miniszterelnök lemondását eredményező fejleményekért. Megbeszélésük ezért is tarthatott olyan hosszú ideig. Megpróbálták lebontani a kölcsönös bizalmatlanság falát.
Az új kormányfő talán azért is nevezte ki a kabinet legfontosabb pozíciójába, a pénzügyi tárca élére Pier Carlo Padoant, mert Napolitano is benne látja azt a személyt, aki képes új alapokra helyezni a válság óta nehezen magára találó ország gazdaságát és pénzügyeit. A 64 éves Padoan nemzetközileg is elismert szakembernek számít a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vezető közgazdászaként.
Padoan akár egy szakértői kormányban is első számú választás lehetett volna: nincs köze a politikához, „csak” szakember. Sokáig ő sem akarta elfogadni a felkérést, állítólag csak csütörtökön mondott igent.
Személye ettől függetlenül nem ismeretlen a politikai életben, hiszen a kilencvenes évek végén Massimo D’Alema, majd az őt a miniszterelnöki bársonyszékben követő Giuliano Amato gazdasági ügyekben illetékes tanácsadója volt. „Besegített” például a G8-akkal folytatott tárgyalásoknál.
Az új pénzügyi tárcavezető egy sor híres nemzetközi intézménynél megfordult. Tanácsadó volt a Világbanknál, az Európai Központi Banknál (EKB). 2001-2005 között pedig a Nemzetközi Valutaalap (IMF) olaszországi szárnyát vezette. 2007-ben választották meg az OECD főtitkár-helyettesének, majd két évvel később vezető közgazdászának.
Padoan kiválóan beleillik Renzi elképzeléseibe. Az új miniszterelnök korábban úgy vélte, az Európai Uniónak enyhítenie kell azon a kőbe vésett előírásán, amely szerint három százalék alatt kell tartani az államháztartás hiányát. Az új pénzügyminiszter is hasonlóképpen látja: „Nincs értelme stabilitásnak növekedés nélkül” – hangzik egyik gazdasági ars poeticája. Nagyobb rugalmasságot is követelt a trojkától a mediterrán országok megsegítésével kapcsolatban. Bár Olaszország gazdasági szempontból nincs irigylésre méltó helyzetben, Padoan óvatos derűlátásának adott hangot. „2014 a változás éve lehet” – vélekedett.
A kormány másik fontos jellemzője, hogy Renzi nemcsak amolyan futottak még tárcákat kínált fel a szebbik nem képviselőinek: nő kapta egyebek mellett a gazdasági, a hadügyi, az oktatási, a külügyminiszteri tárcát is. Az olasz diplomácia új vezetője a 41 éves Federica Mogherini.
A balközép Demokrata Párt politikásának kinevezésével nem az államfő óhaja valósult meg, aki továbbra is Emma Boninót látta volna szívesen a pozícióban. A hírmagyarázók többsége is abból indult ki, hogy nem változik az olasz diplomácia vezetőjének személye.
Mogherini ugyan nem a legfiatalabb külügyi tárcavezető Itália történelmében, hiszen e cím birtokosa Benito Mussolini veje, Galeazzo Ciano marad, aki 1936-ban mindössze 33 éves volt kinevezésekor, mégis sokat várnak tőle. Neki kell például megoldania a két olasz tengerészgyalogos ügyét, akiket 2012-ben amiatt tartóztattak le Indiában, mert lelőttek két halász. Ők azzal védekeztek, hogy kalózoknak hitték őket.
Az esetből diplomáciai konfliktus alakult ki a két ország között, s rövidesen el is kezdődik a két katona pere Újdelhiben. Rómában az eset akkora felháborodást keltett, hogy egy sor gyűlölködő levéllel árasztották el India római nagykövetségének postafiókját. Mogherinitől azt várják, hogy hazahozza a tengerészgyalogosokat.
Ez persze csak egy feladata lesz a sok közül. Olaszország kényes helyzetben van az észak-afrikai országokból áramló bevándorlási hullám miatt, nem mindegy, hogyan alakul Róma viszonya az arab tavasz államaival. Mogherini a kérdés szakértője, hiszen Franciaországban a muzulmán vallás politikai és egyházi aspektusait vizsgálta. 2003 óta dolgozik a demokraták külügyi szekciójánál.
A gazdaságfejlesztési tárcát Federica Guidi veszi át, aki igazi menedzsertípus. Vezetékneve nem is cseng rosszul a gazdasági életben. Apja, Guidalberto Guidi egy évtizeden keresztül a munkaadókat tömörítő Confindustria alelnöke volt. Lánya több nagy cégnél is megfordult.
Pletykák szerint Silvio Berlusconi mindent megtett volna azért, hogy bevehesse kormányába. Ő azonban nem lelkesedett az ötletért. „Ha az országnak éppen rám van szüksége, akkor nagy bajban lehetünk” – mondta 2012 augusztusában. Úgy tűnik, most, hogy elvállalta a felkérést, tényleg nagy a baj.
Egészséges önbizalommal
„Mindent megteszek azért, hogy elnyerjem minden honfitársam és a fiatal generáció bizalmát, mindazokét, akik konkrét válaszokat várnak a kormányzattól” – hangoztatta Renzi a kormány kinevezését követően. Utalt arra, fontos jelzés, hogy fiatalnak számító kabinetet állított össze. Úgy vélte, ha Olaszországnak sikerül rendbe tennie a dolgait, akkor minden országgal, képes lesz versenyre kelni. Hangsúlyozta, egészséges önbizalommal tekintenek a következő évek elébe.
Tárcák a koalíciós partnereknek
A kormányban néhány régi arc is feltűnik. Renzinek a koalíciós partner Új Jobbközépnek, az NDC-nek is tárcákat kellett kínálnia. A párt elnöke, Angelino Alfano marad a belügyi tárca élén, de már nem kormányfőhelyettes, ez a pozíció ugyanis megszűnt az új kabinetben. De helyén maradt az NDC két másik „régi” minisztere is, Beatrice Lorenzi belügy-, és Maurizio Lupi infrastrukturális miniszter.
Az eddigi környezetvédelmi tárcavezető, Andrea Orlando ugyanakkor az igazságügyi tárca élére kerül. Kultuszminiszterré tették meg Dario Franceschinit. Ő Letta kabinetjében a parlamenttel való kapcsolattartásért felelős tárca élén volt. Természetesen a harmadik koalíciós partner, a centrista Polgári Választás sem maradhatott ki a tárcák elosztásából: Stefania Gianninit kulturális miniszternek nevezték ki.