A halálhírt Mészáros Márta filmrendező, Jancsó Miklós előző felesége és a Magyar Filmművészek Szövetsége is megerősítette az MTI-nek. A szövetség, amelynek a filmrendező tiszteletbeli elnöke volt, Jancsó Miklóst saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Jancsó Miklós Vácott született, a székesfehérvári cisztercita gimnáziumban tanult. Jogi tanulmányokat Pécsett és Kolozsváron folytatott, 1944-ben szerzett diplomát. 1945 tavaszán szovjet hadifogságba került, ahonnan rövid idő múlva hazaengedték. 1946 őszén már Budapesten volt, és felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára. 1950-ben kapott diplomát, ezután a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárba került. Első önálló játékfilmjét, A harangok Rómába mentek címmel 1958-ban készítette el, ekkoriban ismerkedett meg Hernádi Gyula íróval, akivel ettől kezdve barátok és szerzőtársak lettek.
Első igazán jelentős játékfilmje az Oldás és kötés volt, az Így jöttem pedig már az összes jancsói stílusjegyet magában foglalta: a szokatlanul hosszú beállításokat, a nagy tért befogó, horizontális kameramozgást, a képek erős vizuális hatással bíró megkomponáltságát. Az 1965-ös Szegénylegényeket Cannes-ban is bemutatták, e filmjével indította az egész életművén végigvonuló gondolatiságot: az egyén és a hatalom, a hatalom és a közösség viszonya, a szabadság és a zsarnokság között feszülő ellentét filmes ábrázolását.
A hatvanas években forgatott filmjeiben - Csend és kiáltás, Fényes szelek, Égi bárány - elsősorban a magyar történelem különböző időszakaira koncentrált. 1972-ben a Még kér a nép című filmjéért a Cannes-i Filmfesztiválon megkapta a legjobb rendezés díját. 1979-ben életműdíjat kapott Cannes-ban.
Egy olasz újságírónővel szövődött szerelem miatt a hetvenes évek végéig Olaszországban élt és alkotott. Itt készítette el a La Pacifistát, valamint a hatalom és a szexuális perverziók összefonódásáról szóló Magánbűnök, közerkölcsök című alkotását.
Hazatérése után a magyar jelent boncoló új alkotói korszak kezdődött művészetében - ekkor készült a Szörnyek évadja, a Jézus Krisztus horoszkópja és a Kék Duna keringő - a kilencvenes évek közepétől művészete ismét megújult, a "Kapa-Pepe" filmekben a bohóctréfa, a blődli eszközeivel dolgozott, a beállítások is megrövidültek. Utolsó játékfilmjét, a keserűen ironikus Oda az igazságot a 2010-es filmszemlén mutatták be, 2011-ben közreműködött rendezőként Magyarország 2011 című szkeccsfilmben is.
Színházi rendezései is emlékezetesek, így a Várszínházban játszott Hasfelmetsző Jack, az alkalmi színpadokon bemutatott Mata Hari, Drakula, a Csárdáskirálynő és a Szép magyar tragédia vidéki előadásai. A rendezések mellett aktív közéleti és társadalmi szerepet is vállal, címzetes egyetemi tanár, a Magyar Filmművészek Szövetsége elnöke, több ízben az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje is volt.
A 90 éves Jancsó Miklós egy 2011-ben készült interjúban arra figyelmeztetett: nem szabad a magyar művészfilmeket elhanyagolni, a hazai filmgyártást teljesen a tömegigényeknek alárendelni.
Jancsó Miklós művészetét több rangos díjjal is jutalmazták, a többi között kétszer kapott Kossuth-díjat (1973, 2006), 1966-ban elnyerte a Balázs Béla-díjat, 1970-ben érdemes, 1980-ban kiváló művész lett, több rangos fesztivál - Cannes, Velence, Split - életműdíjasa, Budapest díszpolgára és elnyerte a Magyar Mozgókép Mestere címet is. 2012-ben Jubileumi Prima Primissima Díjat vehetett át.
Jancsó Miklós 2013. novemberében megkapta a Magyar-Orosz Művelődési és Baráti Társaság Szent-Györgyi érmét. Mundruczó Kornél rendező laudációjában hangoztatta: Jancsó Miklós időtálló munkássága iránymutató egész nemzedéke számára. "Jancsó Miklós történetei és világlátása egyedülálló módon tükrözik egy olyan ember szándékát, aki minden történetével az emberi tisztesség kérdéseit feszegeti, miközben a hatalom természetéről mutat fel kegyetlen történelmi tablókat" - fogalmazott Mundruczó Kornél, aki szerint az alkotói attitűd bizonyítja, hogy az alkotói szabadság nem politikai berendezkedés vagy világnézeti eszmék kérdése, hanem belső, morális kérdés.
Mint fogalmazott: "a film barátság. Elsősorban erre tanít meg Jancsó, akinek nem alárendeltjei, hanem alkotótársai vannak. Aki számára a bizalom és az egymás iránti figyelem a közös munka alapja. Aki körül friss a levegő és aki mellett alkotni közös szabadság".
Mészáros Márta: egy zseni ment el
Mészáros Márta felidézte, hogy 1955-ben találkoztak először, amikor ő éppen egy dokumentumfilmet készített, Jancsó Miklós pedig a bíráló bizottság tagjaként véleményezte a művét. A szakmai kapcsolat elmélyült, 1958-ban házasságot is kötöttek. "Nagyon mély és okos ember volt, mindenkit lenyűgözött a szabadsága. Mellette mindenki, a gyerekei, unokái is szabad emberként nőttek fel" - emlékezett egykori férjére az alkotó.
A rendező Jancsó Miklóst zseninek nevezte, akinek jelentőségének felméréséhez évek, sőt évtizedek kellenek. "Az ő filmjeit nemcsak végig kell nézni, hanem végig kell gondolkodni is" - mutatott rá a Napló apámnak, anyámnak alkotója, hozzátéve, hogy Jancsó Miklós zseniként nyúlt a képhez, a kamerához is.
Nemcsak azért volt sikeres, mert jó filmeket csinált, hanem a műveiben tetten érhető tudás miatt is: olyan információt adott Magyarországról, amely az egész világ számára érdekes volt - fogalmazott Mészáros Márta, megjegyezve, hogy Jancsó Miklós filmjeit a világon mindenhol értették, szerették, azokat éppúgy várták, mint ma Martin Scorsese alkotásait.
Mészáros Márta az MTI kérdésére a Szegénylegényeket és a Csillagosok, katonák című filmeket emelte ki az életműből, szerinte ezek hibátlan remekművek, örök alkotások, valamint megemlítette az utolsó játékfilmet, az Oda az igazságot is, amelyet friss és nagyon elgondolkodtató alkotásnak nevezett.
A rendező szólt arról is, hogy Jancsó Miklós bizalma sokat jelentett neki a pályája kezdetén, hiszen az első női filmrendezőnek számít és kevesen hittek benne.
Bár Jancsó Miklós utolsó játékfilmje, az Oda az igazság után többször is azt mondta, hogy nem akar több filmet forgatni, Mészáros Márta szerint ha lehetősége lett volna, biztosan újra a kamera mögé áll. "Mindig filmeket akart csinálni, halálával nagyon sok minden elment" - tette hozzá.
Cserhalmi: megtanította, mi a szabadság
Nemcsak a filmekben adott szabadságot a színészeknek, hanem megtanította nekünk, mi az a szabadság - mondta Cserhalmi György Jancsó Miklós halálhírével kapcsolatban.
"Anélkül tette ezt, hogy órákat, szemináriumokat vagy tanfolyamokat adott volna a szabadságból. Nehéz ezt megfogalmazni, mert mindez nyilván évek alatt alakul ki, átfolyik az emberbe és ott marad, mint az egyik legfontosabb tulajdonság. Gyönyörű éveket dolgoztunk együtt, olyan ez, mint egy piramis: örökké volt és örökké lesz" - fejtette ki a színművész, aki közel négy évtized alatt tizenegynéhány filmben alkotott együtt Jancsó Miklóssal.
Mint felidézte, az 1971-ben készült Még kér a nép időszakában forgattak először együtt.
"Ekkor még kaszkadőr voltam, aztán 1974-ben a Szerelmem, Elektra volt az első, amelyre színészként kiválasztott, ettől kezdve játszottam nála nagyobb szerepeket" - mondta a színművész.
Fontos közös munka volt például A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon (1979), a Szörnyek évadja (1987), a Jézus Krisztus horoszkópja (1988) vagy az utolsó, az Oda az igazság! 2009-ben, ebben Kinizsi Pált alakította Cserhalmi György.
"Talán ő volt filmes pályafutásom legfontosabb rendezője, de mindenképpen a legfontosabb emberek egyike az életemben, hol apám, hol barátom, hol bátyám, hol öcsém. Nem voltunk folyamatos kapcsolatban, néha felhívtuk egymást, hogy valamit megbeszéljünk, de jellemzően a munkában voltunk mi nagyon együtt" - fogalmazott Cserhalmi György.
Göncz Árpád részvétnyilvánítása
Göncz Árpád megrendülését fejezte ki Jancsó Miklós elhunyta alkalmából. Kölcsönös tisztelet és barátság fűzte őket egymáshoz.
„...Mindent tud a filmcsinálásról, erről a gyönyörűségesen átkos mesterségről… soha senki és semmi nem tántoríthatta el attól, hogy kimondja, amit ki akart, amit ki kellett mondania. A jelképek fekete- fehérjének döbbenetes erejével vagy a rá oly jellemző csípőséggel, szarkazmussal. Amin mindig átsüt a hitelesség, a féltés, a szeretet.” (G. Á. köszöntő levele Jancsó Miklós 80. születésnapjára.)
Martin Scorsese Oscar-díjas filmrendező 2010-ben, így méltatta Jancsó munkásságát: