„Olyan seb ez, amely begyógyult ugyan, mégis ma is a lelkemben őrzöm. Sokan másokhoz hasonlóan sosem tudtam beszélni róla. S nem is fogok” – mondta el a 200 érdeklődő előtt. 1944 októberében választották el a családjától. Őt is a halálba akarták küldeni, ám egy 17 éves fiúval sikerült megmenekülniük, letépték magukról az árulkodó sárga csillagot. „Büszkék voltunk magunkra” – emlékezett.
Miután visszatért Budapestre, svájci okmányokat kapott. „Ma sem tudom, valódiak voltak-e, vagy hamisították”. A világháború után magyar szociáldemokrata lapokba kezdett írni, ezért 1953-ban letartóztatták. „Trockistának” bélyegezték. Munkatáborba internálták, s három évig nem jelenhettek meg művei. Később kalandos módon sikerült megmenekülnie. Varsóba került, itt ismerkedett meg Hugo Portisch-sal. Az ő révén került Bécsbe. Íróként, újságíróként dolgozott. Magyarországot a szülőhazájának nevezi, „de Bécs az otthonom” – mondta előadásában.
Elkeseríti, sőt felháborítja, hogy ma Magyarországon úgy tesznek, hogy Budapest alig tehetett a világháború 560 ezer magyar áldozatáról. „Tiltakozom ez ellen. Ausztriában ez elképzelhetetlen lenne” – hangoztatta.