Törökország mozgalmas év végéhez ért. A Gezi-parki tüntetők heteken keresztül tartottak megmozdulásokat a kis zöldövezeti rész megmentéséért, később viszont már a kormány lemondásáért. Ám hiába értettek sokan egyet követeléseikkel, hiába nyerték el a városi, ankarai és isztambuli lakosság nagy részének rokonszenvét, a "nagy tömeget", a hallgató anatóliai többséget nem tudták maguk mellé állítani, ezzel mozgalmuk is elvesztette lendületét.
Most azonban minden korábbinál nagyobb kihívással kell szembenéznie Erdogannak, hiszen azok fordultak ellene, akik hatalmának kiterjesztését biztosították, lehetővé tették azt, hogy szultánként, önkényesen uralkodjék Törökország felett. Az ügyészség eljárást indított miniszterei ellen, s elrendelte több tárcavezető három fiának letartóztatását korrupcióval vádolva őket. Szintén eljárás indult az AKP kormánypárt több tisztségviselőjével, valamint üzletemberekkel szemben. Összesen 84 személy került rács mögé, igaz, időközben többüket szabadon engedték. Figyelemreméltó azonban, hogy a miniszterelnökhöz közel állókat vette célkeresztbe az igazságszolgáltatás.
Összeesküvést emleget a kormányfő
Erdogan a botrányok hatására sem hajlandó lemondani. Továbbra is a kormánya elleni összeesküvést emleget. "Mocskos összeesküvést" emlegetett, "sötét erőkről" beszélt, szerinte az a cél, hogy lejárassák kabinetjét. "Nem tűrjük a politikai összeesküvéseket" - jelentette ki újságírók előtt. Előzőleg a miniszterelnöknél jóval mérsékeltebbnek tartott Bülent Arinc kormányfőhelyettes azt közölte, a kormányzat nem kérdőjelezi meg az igazságszolgáltatás döntéseit.
A kormány hamar ellentámadásba kendült. Erdogan teljesen átalakította kormányát. A 26 tárcavezető felét váltotta le. Távozásra késztette nemcsak az igazságügy- és a gazdasági minisztert, hanem a befolyásos Európa-ügyi minisztert, Egemen Bagist is. Hírek szerint utóbbi menesztéséhez Abdullah Gül elnök ragaszkodott, miután egyértelművé vált, hogy ő is korrupciós ügybe keveredett. Előzőleg három miniszter távozott, mert fiaik rács mögé kerültek.
Az első visszalépett tárcavezető Zafer Caglayan gazdasági miniszter, valamint Muammer Güler belügyminiszter volt. Nem sokkal ezt követően Erdogan Bayraktar környezetvédelmi miniszter is bejelentette visszalépését. Nagy feltűnést keltett azzal a kijelentésével, mely szerint a kormányfőnek is távoznia kell. Előbbi két exminiszter fiát börtönben is tartották, Bayraktarét viszont rövid őrizetbetelt követően elengedték. Az országot azonban ő sem hagyhatja el.
Kijátszották a nemzetközi szankciókat?
Az eljárás részben az állami Halkbank ügyei miatt indult meg. A pénzintézetet azzal vádolják, hogy a Teheránnal szembeni szankciók ellenére arannyal üzletelt Iránnal. A botrány egyik főszereplője a török média szerint Bagis, akit egyelőre nem vettek őrizetbe, s eljárás sem indult ellene, igaz, kérdéses, meddig maradhat szabadlábon. Az Európa-ügyi minisztérium irányítását lemondása után az AKP parlamenti képviselője, Mevlut Cavusoglu vette át.
A török média már napokkal ezelőtt megszellőztette, hogy jelentős átalakítások várhatóak a török kormányban. Kedden pedig már Abdullah Gül elnök is arról beszélt, hogy Erdogan átalakítja kabinetjét, mihelyst hazatér pakisztáni látogatásáról. Az őrizetbe vetteket azzal vádolják, hogy bűnbzövetkezet tagjai. A gyanúsítottak között van Süleyman Aslan bankvezető, valamint Rea Sarrab azeri vállalkozó is. Lapértesülések szerint a rendőrség 4,5 millió dollár készpénzt is talált Aslan házában.
Rendőrök százait váltották le
A kormányzatnak mindez idáig nem volt tudomása a korrupciós eljárásról, amelyet meglehetősen rossz néven vett. Az ellenzéki Today's Zaman arról számolt be, hogy csak szerdán 400 további rendőrt váltottak le, akiknek közük lehetett a kormányzat elleni fellépésben. Eddig mintegy félezer rendőrt menesztettek, mindannyiukat azért, mert szerepük volt a razziákban. A rendőrök ellen hatalommal való visszaélés miatt eljárást is indítottak. Leváltották egyebek mellett Isztambul rendőrfőnökét, Hüseyin Capkint is.
A kormány arról is rendelkezett, hogy az elöljárókat a jövőben kötelező lesz értesíteni minden eljárásról. Az újságírók számára pedig megtiltották, hogy hozzáférjenek a rendőrség adatbázisaihoz.
Az eset roppant kényesen érinti Erdogan tömörülését, az iszlamista AKP-t, mivel márciusban önkormányzati választásokat rendeznek Törökországban, s elnökválasztást is rendeznek. Erdogan ördögi terve az volt, hogy miután három mandátum után már nem indulhat újra miniszterelnökként, ezért elnök akar lenni méghozzá úgy, hogy az alkotmányt saját kénye-kedve szerint alakítsa, s egy sor jogkört megtartson. Ám hiába a diktatórikus intézkedések, az önkényes fellépés, egyre nehezebb helyzetbe kerül. A fiatalok támogatását már korábban elvesztette, s ismét tüntetéshullámtól tarthat. Isztambulban augusztus után ismét mind többen vonulnak az utcákra, s követelik a miniszterelnök lemondását, aki immár 11 év óta áll hazája élén.
A Halkbank vezetése tagadja a vádakat. A pénzintézet ugyan elismeri az Iránnal folytatott tranzakciókat, de azt állítja, minden a nemzetközi előírások szerint zajlott. A bank azt közölte, június 10-én minden kapcsolatot megszakított Teheránnal, miután az Egyesült Államok újabb büntetőintézkedéseket jelentett be a perzsa állammal szemben.
Az események sodrásában a kormány elleni tiltakozásként lemondott parlamenti mandátumáról és kilépett az AKP-ból a Galatasaray és a válogatott egykori kiválósága, Hakan Sükür. Távozása azért vereség Erdogannak, hiszen a párt egyik legnépszerűbb támogatója fordított hátat a miniszterelnöknek. Sükür, arra hivatkozva lépett vissza, hogy a kormány "ellenséges lépéseket" tett a Gülen-mozgalommal szemben.
Gülen népszerű mozgalma
Miért is olyan fontos szereplője a török közéletnek Fetullah Gülen, aki már majdnem 15 éve, 1999 óta önkéntes száműtezésben él az Egyesült Államokban? Az iszlamista prédikátor, aki a vallás mérsékelt szárnyához tartozik, ma is rendkívül népszerű az országban. Azt követően hagyta el szülőhazáját, hogy az ügyészség államcsíny előkészítésével vádolta. Hívei számos intézményt hívtak életre, s nemcsak Törökországban, hanem a világ 140 országában. Iskolákat, médiavállalatokat, egy bankot, valamint kórházakat is alapítottak.
A mozgalom azt állítja, tanításának egyik fő motívuma a tolerancia, az emberek békés egymás mellett élése. Hogy mennyire tartja ehhez magát, az más kérdés. 2011 tavaszán Ahmet Sik török oknyomozó újságíró könyvet akart írni a mozgalom hálózatáról. A társaságot az "imám hadseregeként" írta le. Állítása szerint Gülenék a saját céljaikra használják fel az igazságszolgáltatást, a rendőrséget azzal a céllal, hogy leszámoljanak ellenfeleikkel. Nem sokkal a könyv megjelenése előtt a szerzőt börtönbe vetették, kiadóját biztonságiak rohamozták meg, s a könyv levonatait elkobozták.
Gülen célja az, hogy a "fekete törököket", a szegényebb anatóliaiakat elsősorban magas szintű oktatás révén felzárkóztassa, hogy végül befogadják őket a "fehér törökök", a kemalisták, a tehetősebb városi lakosság.
A török AKP pártot két csoport határozta meg: Erdogan tábora és Gülen közössége. Az AKP első, 2002-es választási győzelme után a két vallási frakció kiegyezett egymással. A megállapodás értelmében Gülen biztosította a kormányfő számára, hogy hívei őt támogatják minden választáson, cserébe a kormányfő kezeskedett azért, hogy Gülen és hívei folytathatják nem egyszer igencsak átláthatatlan pénzügyi machinációikat. Gülenék egyre nagyobb befolyásra tettek szert a rendőrségnél, az igazságszolgáltatásban.
A mozgalom sokat segített Erdogannak a hadsereg hatalmának visszaszorításában. A Gülenhez köthető bírák ítéltek el tiszteket. Ez a hatalommegosztás éveken át olajozottan működött. A két frakció házasságának azonban vége. A Milliyet című lap újságírója, Kadri Gürsel nagyon csúnya, véres válásról beszél. Ez a folyamat azonban nem egyik napról a másikra ment végbe.
Az erjedés első jelei 2012 februárjában jelentkeztek. Ekkor a Gülenékhez köthető ügyészség eljárást akart indítani Hakan Fidan titkosszolgálati vezető ellen, mert titkos tárgyalásokat folytatott a Kurd Munkáspárt, a PKK illetékeseivel. Erdogannak nem kis erőfeszítéseibe került, hogy megmentse bizalmasát.
Erdogan néhány hónapja a mozgalomhoz köthető bírákat és pártbéli tisztségviselőket váltott le. Sokatmondó az is, hogy a kormányzat feljelentette a Taraf című lap egy újságíróját, mert bizonyítékokat tárt elő azzal kapcsolatban, hogy Erdogan elrendelte a mozgalom titkosszolgálat általi megfigyelését. A kormányfő tábora nyíltan azzal vádolta a társaságot, hogy "államot hoznak létre az államban". Ez már sok volt a Gülen mozgalom híveinek.
Az iszlamista vezető Pennsylvaniából szólalt meg, s élesen bírálta a miniszterelnököt, elsősorban a Gezi-parki tüntetőkkel szembeni fellépése miatt. Azóta a mozgalom legfőbb orgánuma, a Zaman című lap szinte naponta bírálja a kormányt, agresszív retorikával és önkényes fellépéssel vádolva a miniszterelnököt.
Múlt hónapban aztán újabb fejezetéhez érkezett a válás. Erdogan úgy döntött, bezáratja Gülenék felzárkóztatásra szakosodott iskoláit. Az intézményekben készítik fel a diákokat az egyetemi felvételi vizsgákra. A kormányfő intézkedése rendkívül érzékenyen érintette a mozgalmat, hiszen egyik legfontosabb bevételi forrásáról van szó. Jelentőségét mutatja, hogy mintegy kétmillió török fiatal jár ide. Egyes vélekedések szerint az oktatási központok valójában a mozgalom utánpótlását biztosítja. A Hürriyet című lap egyenesen úgy fogalmazott, hogy az iskolák bezárásával a kormányzat hadat üzent Gülen híveinek.
Szexbotrány a láthatáron?
A mozgalom feje december elején azzal fenyegetőzött, olyan dokumentumokat hoz nyilvánosságra, amelyek vezető politikusok szexbotrányait bizonyítják. Mint egy videofelvételen közölte, legalább tíz ilyen esetről tud, s eddig csak személyes közbelépésének köszönhetően nem tört ki a botrány.
A szakításért nagyon nagy árat fizethet Erdogan, hiszen a viszony elmérgesedése óta a Gülenékhez köthető médiumok egy sor olyan leleplezést tettek közzé, amelyeket nehéz lesz megcáfolnia a kormányfőnek. A Taraf című lap például leközölt egy dokumentumot, amely szerint 2004-ben Erdogan és Abdullah Gül elnök elrendelték a mozgalom "reakciós erőivel" szembeni fellépést. Az intézkedést azonban végül nem ültették át a gyakorlatba.
Nehéz megjósolni a jelenlegi hatalmi harc kimenetelét, de az biztos, hogy Erdogannak kormányzása alatt még nem kellett ilyen veszéllyel szembenéznie. Ha szembekerülne az anatóliaiakkal, akkor legfontosabb hatalmi bázisát veszítené el.