Mintegy száz év után került elő az az egy méter magas, eozin mázas Zsolnay-váza, amely a Virág Judit Galéria árverésén, december 15-én, 10 millióról indulva, rekordnak számító 19 millió forintért kelt el. Az 1906-os milánói világkiállításon szerepelt váza eredetéhez és értékéhez nem fér kétség. A város vezetői által csütörtökön tartott sajtótájékoztatón kiderült, hogy a pécsi Janus Pannonius Múzeum élt elővásárlási jogával, és saját forrásaiból megvette a kerámiát.
Az ügy szépséghibája, hogy a múzeum szakemberei, szakmai vezetői is csak pletykákból tudták - csütörtökig -, hogy megvásárolták minden idők legdrágább Zsolnay-műtárgyát. Sárkány József, a múzeum művészettöténeti osztályának vezetője - aki többek között a kerámiákért is felel - múlt héten levelet írt a megbízott igazgatónak, Walterné Müller Juditnak, amelyben érdeklődött, hogy vele miért nem egyeztettek a nagy értékű beszerzésről, ha az egyáltalán megtörtént. Az igazgató válaszából kiderült, hogy ő sem tudott a vásárlásról.
Amikor a várostól és a múzeumtól megkérdeztük, hogy ki és milyen szakvélemények alapján döntött, akkor a jelentős közpénzt igénylő vásárlásról a múzeum vezetője nem kívánt nyilatkozni, mondván, a város az illetékes. Azt azonban megerősítette, hogy sem az aukción, sem a sajtótájékoztatón nem volt jelen. Arra a kérdésre, hogy az aukcióra elküldte-e valamelyik munkatársát, azt felelte, hogy erről is az önkormányzatot kérdezzük. A pécsi hivatal munkatársai lapzártánkig nem reagáltak a megkeresésünkre.
Fotó: Virág Judit Galéria
Az aukciós ház egyik tulajdonosa, Törő István elmondta, Pécs városa jelezte, hogy érdeklődnek a kerámia iránt, és - bizonyos összeghatár alatt - az általuk fenntartott múzeum élne elővásárlási jogával. Úgy tudjuk, a múzeum gazdasági igazgatója volt jelen az aukción, ő azonban - megfelelő felhatalmazás nélkül - nem dönthet ilyen kérésben. Ezért az önkormányzattól kikértük az üggyel kapcsolatos dokumentumokat, ám eddig nem kaptuk meg azokat. Nyilván a hoppon marad ismeretlen vásárlót - aki elől a múzeum elvitte a műtárgyat - is érdekli majd, hogy szabályosan élte-e elővásárlási jogával a közintézmény.
A múzeumnak ráadásul nincs 19 millió forintja műtárgyvásárlásra. Az interneten elérhető 2012-es jelentésében az olvasható, hogy "a műtárgyállomány csak pályázati támogatás és ajándékozás útján gyarapodott". Ezt a pénzt a városnak kell biztosítania, hacsak nem a múzeum fűtésre szánt pénzét költik a műtárgyra. A múzeum SZMSZ-e ugyan nem szabályozza a műtárgyvásárlást, ám van egy elfogadott szakmai protokoll az ország közintézményeiben. A Szépművészeti Múzeumban a kiszemelt műtárgyról minden esetben szakvéleményt készítenek az ott dolgozó szakemberek, akik "vásárlási bizottságot" alakítanak, akár külső szakemberek bevonásával. Ennek birtokában a főigazgató dönt az akvizícióról.
Az Iparművészeti Múzeum szabályzata szerint főosztályvezetők a gyűjteményi főigazgató-helyettes véleményével ellátott vásárlási javaslatot írásban terjesztik elő a főigazgatóhoz, majd a Gyűjteménygyarapítási Bizottság előtt szóban is érvelnek mellette, és a döntést a főigazgató hozza meg. Normális esetben a Janus Pannonius Múzeumban is hasonló folyamatnak kellett volna lejátszódnia, amiről dokumentumoknak is kellett volna születniük. Hiszen a város vezetői ennek hiányában vajon mivel támasztják alá, mikor jelentős közpénzt, ez esetben csaknem 20 millió forintot kifizetnek egy műtárgyra? Az ügy veszélyes precedenst teremt, mert ettől kezdve bármilyen városvezető kénye-kedve szerint vásárolhat műtárgyat, amit aztán a városi múzeum szakemberivel később legitimáltat, és ki is fizettet.
