Az is jellemző, hogy a kormánynak fogalma sincs a pontos számokról, de elégedjünk meg azzal, hogy a becslések szerint 4-500 ezer honfitársunk keresi boldogulását az Európai Unióban. Mint Bajnai Gordon nemrégiben Angliában járva elmondta, ha ezek az emberek itthon csak minimálbért keresnének, az állam havi 30-50 milliárd forint bevételhez jutna. Ekkora munkavállalói tömeg kiesése azt jelenti, hogy nem marad fenntartható a nyugdíjrendszer. Orbán Viktor politikája néhány éven belül bizonyosan, de akár már 2015-től a nyugdíjak csökkenéséhez vezet. Hosszabb távon pedig ahhoz, hogy a munkaképes korból kikerülők csak saját megtakarításaikra és családjuk segítségére számíthatnak majd. Esetleg, az állam keresztényi szeretetének jegyében, egy sajáterős köztemetésre a csepeli koldusparcellában. Nem gondolom, hogy azok a jobboldali politikusok, akikben még maradt egy csipetnyi tisztesség és felelősségérzet, ilyen sorsot szánnának a magyarok túlnyomó többségének. Ahhoz viszont igen ostobának kell lenni, hogy valaki ne lássa, mi vezetett ehhez a válságos állapothoz.
Igen, a 2004-es uniós csatlakozásunk óta adott a lehetőség, hogy legjobbjaink külföldre menjenek. Az előző kormányok alatt is voltak, akik engedtek a csábításnak, hogy a hazai bérek többszörösét keressék. A folyamat azonban 2010-től gyorsult fel tragikusan. A kiszámíthatatlan társadalom- és gazdaságpolitika, a fejlődés leállása, a perspektíva hiánya, a Fidesz agresszivitása, a végletekig feszített közhangulat, a politikai zsákmányszerzés kiterjesztése a legalsó szintekre olyanokat is távozásra kényszerített, akiknek korábban eszükbe sem jutott volna külföldön keresni a boldogulásukat.
Amikor 1995-96-ban a spanyolországi Valladolid egyetemén tanultam, remekül éreztem magam, de meg sem fordult a fejemben, hogy ott maradjak. Nem csak azért, mert Szilvi és a szüleim vártak rám otthon, hanem azért sem, mert Magyarország akkoriban ideális helynek tűnt a fiatalok számára. Nem véletlen, hogy amerikai és nyugat-európai fiatal szakemberek ezrei érkeztek akkoriban Budapestre! Most ellenben a romkocsmák jelentik a fő vonzerőnket, ami egy-egy estére remek, csak sajnos erre gyorsabban rá lehet unni, mint a korábbi évek gazdasági-kulturális pezsgésére.
Tizenhat héttel, 112 nappal a választások előtt még nincs késő, lehet változtatni, ki lehet csavarni a kormányt a szakadék felé száguldó Orbán Viktor kezéből. Az MSZP kiszámítható, nyugodt, az eddigi eredményeket megőrző fejlődést kínál az országnak. Igazságos, a keveset keresők számára is előnyös adókat a munkavállalóknak, tervezhető, befektetéseket ösztönző környezetet a munkaadóknak. Újabb és újabb trafiktörvények helyett azon fogunk dolgozni, hogy további Opel-, Audi- és Mercedes-szintű beruházásokat hívjunk Magyarországra, tíz- és százezrek, milliók számára, végső soron mindannyiunknak adjunk új, európai jövőt.
Mert Magyarország jövője Európában van, de nem úgy, hogy mindenki átköltözik Angliába vagy Németországba, az utolsó meg leoltja a villanyt.