A főszereplő Tom Sevillo ugyancsak megérdemelten kapta az Európa Filmdíjat, bár a másik olasz film (Senki többet) nagy konkurenciát jelentett Geoffrey Rushsal. Servillo úgy klasszikus értéke az európai filmszínjátszásnak, hogy megkapóan modern és friss. A legjobb vágás díját A nagy szépségért Christiano Travaglioli kapta.
A jelölései közül egyedül a forgatókönyvért nem kapott díjat a nálunk még mindig látható és látni érdemes A nagy szépség, bár nyugodtan megkaphatta volna. De így is jól döntött a kétezerkilencszáz főt számláló akadémiai tagság, mert Francois Ozoné lett ez az elismerés A házban című thrillerért.
Sajnos egyetlen magyar jelöltje sem volt idén a díjnak, így örüljünk az életművéért díjazott Catherine Deneuve és Pedro Almodóvar nagyon megérdemelt elismerésének. Legalább európaiként van kikre büszkének lennünk, bár sajnáljuk, hogy magyar művészek szóba sem jöttek idén a mérlegeléskor. Vitán felül megérdemelt sikert aratott Ennio Morricone, a Senki többet zeneszerzőjeként lett Európa Filmdíjas.
A legjobb színésznő díját a belga Veerle Beatens vette át az Alabama és Monroe című filmjéért, a közönségdíjat a portugál Szerelem, örökség vitte el, és az új kategóriaként meghirdetett vígjátékok közül a dán Susanne Bier Csak a szerelem számít című rendezése nyitotta a sort.
Ahogy az várható volt, a legjobb dokumentumfilm a The Act of Killing lett, Joshua Oppenheimer rendezése, a legjobb animáció pedig Ari Folman A futurológus kongresszus című mozija (év elején már nálunk is moziban lesz). Az európai filmes jövőbe vetett hitet pedig az elsőfilmes Jan Ole Gerser váltotta valóra: a Oh Boy című filmjéért megkapta a Fiprescitől a legígéretesebb pályakezdő elismerését.
