Ha átgondoljuk, hogy az ember életében egy összeomlás van olyan tragikus, mint a világnak volt a világháború, akkor pontosan érthetjük Csernus feltételrendszerét. Bölcs, átgondolt könyve előre figyelmeztet, ha ki akarunk mászni a magunk poklából, azért nagyon keményen meg kell dolgoznunk. Hogy hogyan? Erről beszél A kiút.
Emlékszem, Csernus a tévében nálunk soha nem tapasztalt módon merészelt ádáz, kegyetlen, akár durva is lenni a vele stúdiószereplést vállaló páciensekkel. Merészelt? Nem, ez volt a gyógymódja. Sokszor nem tudtam őt hova tenni, de egyben biztos voltam: "ez a pali" mer önmaga lenni, amikor mások baján akar segíteni, hogy másokat is rábírjon arra, legyenek önmaguk.
Kötetében különböző témákat tárgyal, és soha nem teszi kétségessé, a kiindulás csak egy lehet: légy őszinte önmagadhoz! Könyvében a stigmatizált, a maguk poklában fortyogó emberek sokféle konkrét és általános esetéről beszél, értékel és véleményt mond (de soha nem ítélkezik!), s mindig oda jutunk, hogy az önmagunkkal való szembenézés, a felismerés és a felelősségvállalás nélkül nem megy önmagunk megváltása.
Esze ágában sincs recepteket adni egy-egy adott konfliktus megoldásához. Amiről a könyve szól, az egy nagyon keményen és következetesen megformált szemléletmód, amely szerint naponta szembe kell néznünk önmagunkkal, felismerni félelmeinket, belső börtönünket, gyávaságainkat.Nem az a gond, írja nagyon bölcsen, hogy hibát követünk el, hanem hogy milyen gyorsan vesszük észre azt és milyen gyorsan lépünk ki belőle.
Csernus egész fejezetet szentel a fiatalok, az úgynevezett Y generáció megfigyeléséből leszűrt tapasztalatainak. Két ifjú beszélgetőtársa közvetlen vallomásai is segítik, hogy egy nagyon sajátos nézőpontból kerüljünk közelebb a harmincon aluliakhoz, hogy meglássuk, milyenek ők, milyen erők, kétségek munkálkodnak bennük. Rendkívül tanulságos a kép, amelyet felmutat. Messze túl minden korhatáron ajánlott odafigyelni. (A kiút, Jaffa Kiadó)