"A siratás nem mindig a ravatalozóban, a temetőben megy végbe. A siratás néha csak annyi, hogy emlékezünk valakire, akit végtelenül becsültünk, szerettünk, tiszteltünk - és megírjuk azt a keveset, amit közös emléknek lehet nevezni. Akkor, amikor elérkezettnek látjuk az időt." Így siratta Sétatárs című könyvében felejthetetlen barátját, Kardos G. Györgyöt Bächer Iván, akit most rajongói siratnak. Az ínyencek, akik szombatonként Bächerrel kezdték a Népszabadság mellékletét, ahol ilyen receptnek álcázott filozófiai kisesszéket olvashattak, mint: "a kecskepörkölthöz kecske kell. Elég lenne hozzá kecskehús is, két-három kiló, de hol kapni kecskehúst? Sehol. A kecskepörkölthöz kecske kell tehát. Lehetőleg kettő-három. Azért kell ennyi, mert egyrészt a kecske társas lény, rosszul érzi magát magában, depresszióba süllyed szegény, és akkor már nem lesz igazi a húsa sem...."
Siratják a Budapest-Verőce-Budapest vonalon utazók, akik éveken keresztül - 42 percbe sűrítve - elmesélték életük fordulatait: "…a vonaton nagyon sokféle dolgot lehet csinálni. Lehet például nézegetni kifele. Minden érdekes, miért pont az ne lenne az. Kinézni. Nézni a dolgok végét. Mert a vasútnál a dolgoknak a vége van leginkább. Út vége, kert vége, város, falu vége. A vasútnál véget érnek a dolgok. Ami meg nem ér véget, az sem folytatódik. Az ott van. A vasút mentén minden oda van pakolva, stószolva, rakva, ömlesztve, hányva." És mindezt elolvashattuk ugyancsak szombatonként és a Zónázó című kötetbe sűrítve. A verőceiek tőle ismerhették saját családfájukat azokból a kedélyesnek mondott időkből, amikor a még Nógrádhoz tartozó Duna-menti falu utcaköveit nyaranta Karinthy vagy Kodolányi koptatta. A 20. századi prózaírók emlékére főzte Bächer Iván a Faluház udvarán kőlevesét egy nyári vasárnapon. Gundel művészeti díjat is kapott, és mint vérbeli urbánus alkat, Budapestért díjat.
A baloldali író, újságíró - Thury Zoltán dédunokája - összetéveszthetetlen publicista és - virtuóz muzsikus apja génjeit örökölve - zongorista számára ezen a nyáron még vért gyűjtöttek. De ez is csak hónapokkal hosszabbította meg a hétfőn életének 57. évében elhunyt Bächer Iván életét. A kórházban még az utolsó napokban is folyamatosan dolgozott. Holnap mutatják be Utóíz című könyvét Újlipótvárosban, "Lipóciában, amely falu és csak látszólag Budapest része."