A megállapodás a gyakorlatba való átültetésre hat hónapos átmeneti időszakot ír elő. Szövegében ugyan nem ismerik el közvetlenül Irán jogát az urándúsításra, de megjegyzi, hogy minden országnak jogában áll az atomtechnológia használata. A megállapodás legnagyobb eredménye, hogy Irán kötelezettséget vállalt arra, a jövőben csak öt százalékkal dúsítja az uránt. A húsz százalékos dúsítást a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) adatai szerint 2010-ben kezdte meg az ország. a húsz százalékos dúsítási szintű izotópot technikailag nagyon könnyű atomtöltetként használható (90 százalékos) szintre dúsítani. (Hogy az iráni tárgyalóküldöttségre milyen nyomás nehezedett, mutatja, bár már a november elején Genfben megrendezet tárgyalásokon is szó esett az urándúsítás mértékének visszafogásáról, a napokban iráni parlamenti képviselők aláírásgyűjtést kezdtek azért, hogy továbbra is húsz százalékon dúsítsák az uránt.)
Amerikai közlések szerint Teherán arra is kötelezettséget vállalt, hogy megsemmisíti a húsz százalékra dúsított elemeket, valamint nem építi tovább az araki nehézvizes reaktort, s nem is használ újabb centrifugákat. Lehetőséget ad továbbá a nemzetközi megfigyelőknek a natanzi és fordói reaktorban való vizsgálódásra.
Ennek fejében jelentősen enyhítik a gazdasági szankciókat, s felszabadítják az ország külföldi, 4,2 milliárd dollár értékű bankszámláit. Becslések szerint a szankciók enyhítése révén hétmilliárd dollár pluszbevételhez juthat a teheráni államkassza.
Barack Obama amerikai elnök úgy vélte, a megállapodás révén minden valószínűség szerint megakadályozták Iránt az atombomba építésében. A tárgyalásokon résztvevő John Kerry amerikai külügyminiszter a Twitteren azt írta, az első lépést tették meg azért, hogy biztonságosabbá váljék a világ. Ugyanakkor még sok munka állt előttük.
Az iráni részről a megbeszéléseket vezető iráni külügyminiszter, Mohammed Dzsavad Zarif némiképp mást mondott a megegyezés szövegéről, mint az amerikaiak. Szerinte igenis elismerték Irán jogát az urándúsításra. Azt is közölte, az araki reaktornál is folytatják a munkát, ami éppen ellenkezője annak, amit Washington közölt. A megállapodást a világ egy sor vezetője üdvözölte.
Ez volt a harmadik tárgyalási forduló Genfben az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország, illetve Irán képviselői között. Barack Obama elnök már az előző, két héttel ezelőtti tárgyalásokat követően arra kérte az amerikai kongresszust, ne fogadjanak el új szankciókat Irán ellen. A bejelentést néhány republikánus képviselő élesen bíráltak.
A genfi megállapodás történelminek nevezhető. A Nyugat éppen tíz év óta gyanítja, hogy Irán nukleáris programja nem kizárólag békés célokat szolgál, ahogy ezt teheráni illetékesek rendre állítják. Ez azonban az első megállapodás a felek között. Irán, különösen Mahmúd Ahmadinezsád elnöksége alatt macska-egér harcot játszott az ENSZ BT-vel, illetve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel. Bár időnként úgy tett, mintha hajlana a kompromisszumra, valójában rendre csak időt akart nyerni, hogy továbbfejlessze nukleáris programját, s még közelebb kerüljön az atombomba előállításához.
Az eltelt tíz év alatt Teherán több mint 18 ezer urándúsításra képes centrifugát épített, ebből legalább tízezer működik. Mindeközben több mint 200 kilogrammnyi magas dúsítású uránt is létrehozott, hamarabb az atomfegyver alapjává válhat.
Bár Irán rendre tagadta a nukleáris bomba létrehozására való törekvést, műholdfelvételek, valamint az IAEA szakértőinek kutatásai is megerősítették, Teherán ördögi terveit. Nemzetközi szankciókat léptettek életbe a perzsa állammal szemben, melynek következtében térdre kényszerítették az ország gazdaságát. Az infláció elszabadult, az olajexportból származó bevételek felére estek vissza. Ez az életszínvonal jelentős csökkenése mellett azért is járt drámai következményekkel az ország számára, mert bár jelentős olajtartalékokkal rendelkezik, nem tudta fejleszteni rossz állapotban lévő olajfinomítóit.
Az első kedvező változás júniusban történt az iráni belpolitikában, amikor Hasszan Rohanit választották meg Mahmúd Ahmadinezsád utódának. Rohani mérsékelt politikus, aki óvatos reformokat ígért. Legfontosabb feladatának a gazdaság teljesítménye és az életszínvonal növelését jelölte meg. Ehhez azonban elengedhetetlen az atomprogrammal kapcsolatos megállapodás, hiszen csak így érhető el a szankciók feloldása. Sokan szkeptikusak voltak Rohani elképzeléseit illetően, hiszen államfőként is meg van kötve a keze Ali Hamenei vallási vezető révén. Miközben Rohani békülékeny hangot ütött meg, sőt, az ENSZ közgyűlésének ülésszaka után 15 percen át telefonon is beszélt Barack Obama amerikai elnökkel, ami példátlan diplomáciai gesztus az 1979-es iszlám forradalom óta, Hamenei keményvonalas nyilatkozataival rendre igyekezett lehűteni a kedélyeket. Úgy tűnik azonban, mégis Rohani irányvonala kerekedett felül. Persze még korai lenne arról beszélni, hogy Irán hosszabb távon kezes báránnyá változik, hiszen a hatalmi struktúrák nem változtak meg az országban.
