Zsoltit utálja a rokonságunk. Arról lett hírhedt, hogy ha összejön a család, az első öt percben bedob egy "bombát", azon jól összeveszik mindenki mindenkivel, ő meg beül a sarokba és a szája sarkában gúnyos mosollyal figyeli, ahogyan tépjük egymást. Ilyen "Zsoltikkal" van teli a mai politikai élet is. A fő-Zsolti persze a Fidesz, amely kitalálta ezt a választási rendszert, amivel eleve elvetette a túloldalon a viszály magvait, s most mosolyogva aratja az eredményt.
Abban mindenki egyetért az ellenzéki oldalon, hogy le kell váltani a kormánypártot. Abban sincs vita, hogy össze kell fogni ennek érdekében, ám a módszert mindenki másként képzeli el. Ugyanoda megannyi úton el lehet jutni, de amíg nincs kitaposva a biztos ösvény, senki nem tudhatja, melyik a legjárhatóbb.
Az MSZP és az Együtt-PM program-alapú megállapodást kötött, s mielőtt aláírtak volna egyetlen fecnit is, az ország gondjaira kerestek közösen képviselhető választ. Nem volt könnyű, vitákkal járt. A kimaradtak, a DK és a többnyire időközben született liberális pártocskák, ennél szélesebb kooperációt akarnak, más elvek szerint szélesebbre nyitott kapukat, amin boldog-boldogtalan befér, talán azok is, akik harmadik irányba szeretnék tolni az ország szekerét.
Ettől aztán megint hangos a "szoba", sőt, vannak, akiket durva beszólásokra is elragad a hév, csak éppen a jó értelemben vett "liberalizmusnak", a másik megértésének, az eltérő elképzelések tolerálásának még a szándékát sem látni.
Kinél van a bölcsek köve? Annál biztosan nem, aki alpári módón szidja a másikat.
