Az augsburgi ügyészség 25 festmény, grafika és nyomat, köztük Antonio Canaletto, Marc Chagall, Eugéne Delacroix és Henri Matisse egy-egy alkotásának fényképét és fő adatait tette közzé az elveszett kulturális javak koordinációs állomásának (Lost Art Koordinierungsstelle) lostart.de címen működő portálján, amely órákig elérhetetlen volt, mert a szerver nem bírta a terhelést.
A 25-ből 13 alkotás eredete azonban így is már az első nap tisztázódott - számolt be hírportálján a Die Welt című lap. A 13 mű eredeti tulajdonosa a néhai Salo Glaser, egy zsidó származású drezdai ügyvéd. Leszármazottjai követelik a képek visszaszolgáltatását - mondta a lapnak a család ügyvédje.
Salo Glaser sok kortárs német képzőművésszel jóban volt, gyakran adott jogi tanácsokat nekik és gyűjtötte műveiket. "Paul Klee például, vagy Oskar Kokoschka, Otto Dix és Emil Nolde gyakran volt vendég a Glaser-házban" - mondta az örökösök ügyvédje, aki szerint könnyen lehet, hogy a müncheni gyűjtemény más darabjainak is Salo Glaser volt az eredeti tulajdonosa.
Glasert a náci diktatúra első évében, 1933-ban kizárták az ügyvédi kamarából, és képek eladásával tudta csak fenntartani a családját. Attól is tartott, hogy az elfajzottnak minősített alkotások begyűjtését végző náci osztagok házkutatást tartanak nála, így végül egész gyűjteményétől megvált. Az ilyen módon, vagyis kirekesztés és üldöztetés hatására kikényszerített adásvétellel gazdát cserélt képek a nácik által elrabolt műkincsek kategóriájába tartoznak, és vissza kell szolgáltatni őket az eredeti tulajdonosnak vagy örököseinek.
A német hatóságokat számos szervezet bírálta, amiért a nyilvánosság kizárásával kezelték a 2012-ben talált 1406 kép ügyét. Az "egész gyűjteményt azonnal fel kell tenni az internetre", hogy mindenki láthassa, mi került elő a nácik megbízásából dolgozó műkereskedő, Hildebrand Gurlitt hagyatékából - követelte például a Zsidó Világkongresszus (WJC).
A német kormány a nemzetközi nyomás hatására tette közzé a 25 alkotás adatait, és azt ígéri, hogy a lehető leghamarabb bővítik a listát. Az eddigi vizsgálatok szerint az 1406 alkotás nagyjából egyharmada biztosan nem tartozik a nácik által elfajzottnak bélyegzett művek, vagy a nácik által elrabolt műkincsek kategóriájába. A fennmaradó csaknem 970 alkotás közül 380 az "elfajzott művészet" terméke, 590 kép esetében pedig meg kell vizsgálni, hogy a zsidóüldözés következtében került-e a gyűjteménybe - olvasható a német kormány és a bajor tartományi kormány hétfőn kiadott közös közleményében, amely szerint ezentúl egy szakértői testület irányítja a képek eredetének megállapítását célzó munkát. A csoport feladata az, hogy "a lehető leggyorsabban és a leginkább átlátható módon" rendezze a Gurlitt-gyűjtemény ügyét.
Hildebrand Gurlitt a nácik megbízásából egyebek mellett műtárgyak külföldi értékesítésével foglalkozott, a propagandaminisztériumban összegyűjtött elfajzott műveket árulta devizáért. Sok képet saját magának vásárolt meg a Joseph Goebbels vezette minisztériumtól. 1940-ben például 4 ezer svájci frankot fizetett 200 alkotásért. A darabonként csupán 20 frankért megszerzett képek között volt például festmény Pablo Picassótól és Marc Chagalltól.
A gyűjteményre 2012 februárjában bukkantak rá vámnyomozók a műkereskedő fia, Cornelius Gurlitt müncheni lakásában egy adócsalás gyanúja miatt indított eljárás során. A hatóságok az idén november elején nyilatkoztak először az ügyről, miután a műkincsfogás története kiszivárgott a Focus hírmagazinhoz.