Panaszkodnak az ellenzéki pártok, hogy nem tudják még hirdetés formájában sem eljuttatni a közmédiának csúfolt csatornákon keresztül az október 23.-i demonstráció-tüntetés-ünneplés felhívását, mert azt a Fidesz által uralt média-vezetők visszautasítják, míg az Orbán által szponzorált Széles-Bayer-Bencsik-Csizamadia menetet folyamatosan napirenden tartják. De persze a panaszuk sem jut el sok helyre, oda legalább is semmiképp, ahol csak Magyar Televíziót néznek, vagy Magyar Rádiót hallgatnak.
Így ejtette foglyul őket – mindannyionkat – a Fidesz, zárta be az országot a saját kommunikációjába.
Nem állítom persze, hogy könnyű ez ellen küzdeni, azt azonban igen, hogy az említett szereplők nem tettek, nem tesznek meg mindent ez ellen. Mert, úgy általában, tudomásul veszik, hogy az élet már csak ilyen, nekik kevesebb lehetőség adatik, és megpróbálnak azzal a kevés lehetőséggel élni, mondván az még mindig több, mint a semmi. Pedig tévednek: éppen ezzel adnak lehetőséget a Fidesznek arra, hogy tisztának mutathass magát, hogy fölmutathassa: ők bizony kiegyensúlyozott közmédiát működtetnek, olyat amelybe a politika nem szól bele, kizárólag a szakma szabályai szerint létezik.
Hát ez az, amihez semmilyen módon nem szabadna asszisztálni; egyszer már leírtam ezeken a hasábokon, igaz teljesen eredménytelenül, hogy szélsőséges orgánumoknak nem nyilatkozunk, annak televíziójában nem szerepelünk, mert azokon keresztül senki nem győzhető meg.
És ma már ugyanez vonatkozik a „közmédiára”; annak működése ellen csak tiltakozni szabad, minden még rendelkezésre álló fórumon, a „szabadság kis köreiben”. Mindenütt el kell mondani, hogy ezt a velejéig elrontott, romlott intézményt be kell zárni, mert létezése ártalmas, politikailag manipulált, hazug. Pedig Nagy Navarróék két éve tüntetnek ez ellen, lássuk be: teljesen elhagyatottan. A politikusoktól árván hagyva.
